Az inzulin felfedezése és széles körű hozzáférhetősége előtt a 20. század elején az 1-es típusú cukorbetegség életveszélyes betegség volt. Az 1-es típusú cukorbetegek nem tudtak inzulint termelni, egy olyan hormont, amely szabályozza a vércukorszintet, ami magas vércukorszinthez és súlyos szövődményekhez vezetett. Hatékony kezelés nélkül ezek a szövődmények gyakran halálhoz vezettek.
Az inzulinterápia megjelenésével a cukorbetegek várható élettartama és általános egészségi állapota drámaian javult. Az inzulin lehetővé tette az 1-es típusú cukorbetegek számára, hogy szabályozzák vércukorszintjüket, megelőzve vagy késleltessék az olyan súlyos szövődmények kialakulását, mint a szívbetegség, a veseelégtelenség, a látásvesztés és az idegkárosodás.
Becslések szerint a cukorbetegek várható élettartama átlagosan 30-50 évvel nőtt az inzulin bevezetése miatt.
Ezért joggal feltételezhető, hogy az inzulin számtalan életet mentett meg, és több millió ember életminőségét javította világszerte.