Egészség és a Betegség
Az inzulinpumpa egy olyan orvosi eszköz, amely segít a cukorbetegeknek szabályozni vércukorszintjüket azáltal, hogy inzulint juttat közvetlenül a szervezetükbe. Az inzulinpumpák kicsi, számítógépes eszközök, amelyek a testen hordhatók vagy zsebben hordhatók. Úgy vannak programozva, hogy meghatározott inzulinadagokat adnak be a nap meghatározott szakaszaiban, és beállíthatók úgy is, hogy a személy vércukorszintje alapján különböző mennyiségű inzulint adjanak ki.
Térbeli felhasználás:
A cukorbeteg űrhajósok az 1970-es évek óta használnak inzulinpumpákat az űrben. Az első űrhajós, aki inzulinpumpát használt az űrben, Charles Bassett volt, aki 1975-ben a Columbia űrrepülőgépen repült. Azóta számos más, cukorbeteg űrhajós használt inzulinpumpát az űrben, köztük Jay Apt, aki a Space Shuttle Challengerrel repült. 1985-ben, és Mike Mullane, aki 1990-ben a Columbia űrrepülőgépen repült.
Az inzulinpumpák fontos eszközök a cukorbeteg űrhajósok számára, mert lehetővé teszik számukra, hogy súlytalan környezetben szabályozzák vércukorszintjüket. Súlytalanság esetén a test folyadékai eltolódnak, ami befolyásolhatja az inzulin felszívódását és felhasználását. Ez megnehezítheti az űrhajósok számára a vércukorszint szabályozását, és veszélyes lehet, ha vércukorszintjük túl magas vagy túl alacsony lesz.
Az inzulinpumpák segítenek az űrhajósoknak leküzdeni ezeket a kihívásokat azáltal, hogy az inzulint közvetlenül a szervezetükbe juttatják. Ez lehetővé teszi számukra, hogy stabil vércukorszintet tartsanak fenn, ami egészségük és biztonságuk szempontjából elengedhetetlen az űrmissziók során.
Kihívások:
Az inzulinpumpák űrben való használata számos kihívással jár. Az egyik kihívás az, hogy az inzulinpumpát hidegen kell tartani. Az inzulin egy fehérje, és hő hatására lebomolhat. Ennek megelőzése érdekében az inzulinpumpákat általában hűtőszekrényben vagy fagyasztóban tárolják az űrhajón.
Egy másik kihívás az inzulin pontos adagolásának szükségessége. Az inzulin mennyisége, amelyre egy személynek szüksége van, napról napra változhat, és fontos a megfelelő adagolás. A pontosság érdekében az inzulinpumpákat jellemzően minden használat előtt kalibrálják, és beprogramozhatók arra is, hogy a személy vércukorszintje alapján különböző mennyiségű inzulint adagoljanak.
Végül fennáll a fertőzés veszélye. Ha inzulinpumpát helyeznek a bőrbe, fennáll annak a veszélye, hogy baktériumok juthatnak be a szervezetbe. Ennek a kockázatnak a csökkentése érdekében a szivattyú behelyezési helyét minden használat előtt és után meg kell tisztítani és fertőtleníteni kell.