Glükóztranszport:Az inzulin kulcsként működik, amely feloldja a glükóz transzport csatornákat az izom-, zsír- és májsejtekben, lehetővé téve a cukor bejutását ezekbe a sejtekbe a véráramból.
A glükóztermelés gátlása:Az inzulin elnyomja a máj glükóztermelését. Ez a hatás különösen fontos az éhomi vércukorszint csökkentésében.
Glikogén szintézis:Az inzulin elősegíti a glükóz glikogénként történő tárolását a májban és a vázizmokban. Azáltal, hogy a felesleges glükózt glikogénné alakítja, az inzulin csökkenti a glükóz koncentrációját a vérben.
Csökkent zsírbontás:Az inzulin gátolja a zsír lebontását (lipolízis) és fokozza a zsírsavak szintézisét a zsírszövetben. Ez csökkenti a zsírsavak felszabadulását a véráramba, ami csökkenti a glükóz prekurzorok elérhetőségét, és ennek következtében csökken a vércukorszint.
Fehérjeszintézis:Az inzulin serkenti a fehérjeszintézist és az aminosavak felvételét az izomsejtekben. Ily módon nemcsak az egészséges izomszövet megőrzését segíti elő, hanem elősegíti a glükóz felhasználását is.
Fokozott vese glükózkiválasztás:A vesékben az inzulin fokozza a vesetubulusokból a glükóz visszaszívását a véráramba. Inzulinrezisztencia vagy abszolút inzulinhiány esetén azonban a vesék glükóz-visszaszívási képessége meghaladható, ami a vizelettel történő glükózvesztéshez vezet, ami hozzájárul a vércukorszint csökkenéséhez.
Összefoglalva, az inzulin elsősorban azáltal csökkenti a vércukorszintet, hogy elősegíti a sejtek glükózfelvételét, elnyomja a glükóztermelést a májban, valamint elősegíti a glükóz tárolását és más molekulák szintézisét. Ezekkel a hatásokkal az inzulin fenntartja a glükóz homeosztázist a szervezetben.