1. Az érelmeszesedés fokozott kockázata: Úgy gondolják, hogy a homocisztein hozzájárul az érelmeszesedés kialakulásához és progressziójához, vagyis a zsíros plakkok felhalmozódásához az artériákban. Károsíthatja az artériák bélését (endothelsejteket), elősegítve a gyulladást és a plakkok képződését.
2. Károsodott endoteliális funkció: A homocisztein megzavarhatja az endotélium, az ereket bélelő vékony sejtréteg normál működését. Az endothel diszfunkció a vérerek ellazulásának csökkenéséhez és a véráramlás romlásához vezet.
3. Trombózis és vérrögképződés: Az emelkedett homociszteinszint fokozott vérlemezke-aktivációval és -aggregációval jár, ami vérrögképződéshez vezethet. Ez növeli az artériás és vénás trombózis kockázatát, beleértve a mélyvénás trombózist (DVT) és a tüdőembóliát (PE).
4. Oxidatív stressz: A homocisztein reaktív oxigénfajtákat (ROS) hoz létre, amelyek hozzájárulnak a szervezet oxidatív stresszéhez. Az oxidatív stressz károsítja a sejteket és szöveteket, beleértve a szívet és az ereket is.
5. Vascularis simaizomsejtburjánzás: A homociszteinről kimutatták, hogy serkenti az érrendszeri simaizomsejtek túlzott szaporodását, ami hozzájárulhat az artériák szűküléséhez és az érelmeszesedés kialakulásához.
6. Károsodott kollagénszintézis: A homocisztein megzavarhatja a kollagén termelődését és érését, amely egy fontos fehérje, amely erőt és rugalmasságot biztosít a kötőszöveteknek, beleértve az érfalakat is.
7. A káros következmények fokozott kockázata: Szívbetegeknél az emelkedett homociszteinszint a szív- és érrendszeri események, például szívroham, stroke és szívelégtelenség fokozott kockázatával jár együtt.
A szívbetegek számára fontos, hogy a rutin ellátás részeként ellenőrizzék homociszteinszintjüket. Ha a homociszteinszintet emelkedettnek találják, életmódmódosítás, étrendi változtatások és orvosi kezelések javasolhatók a homociszteinszint csökkentése és a beteg szív- és érrendszeri kockázatának csökkentése érdekében.