A kóros törés egy csonttörés, amely a csontot gyengítő alapbetegség vagy állapot miatt következik be. Ezek a törések különböznek a traumás törésektől, amelyek közvetlen trauma vagy csontsérülés miatt következnek be.
A kóros törések leggyakrabban a következők miatt legyengült csontokat érintik:
1. Rák :A rákos daganatok a csontban vagy annak közelében növekedhetnek, erodálva a csontszövetet és gyengítve azt.
2. Csontfertőzések (osteomyelitis) :A csont fertőzései károsíthatják a csontszövetet és gyengüléséhez vezethetnek.
3. Metabolikus csontbetegségek :Az olyan állapotok, mint a csontritkulás, az osteomalacia és a Paget-kór, megváltoztathatják a csont szilárdságát, és hajlamosabbá tehetik a töréseket.
4. Csontciszták és daganatok (jóindulatú) :Bizonyos nem rákos csontciszták vagy daganatok gyengíthetik a csontszerkezetet és növelhetik a törések kockázatát.
5. Ritka csontbetegségek :Egyes öröklött vagy szerzett csontrendellenességek befolyásolhatják a csont épségét, hajlamosíthatnak törésekre.
A kóros törések spontán módon, jelentős külső erő vagy trauma nélkül is előfordulhatnak. Gyakran láthatók a teherviselő csontokban, például a csípőben és a combcsontban (combcsont), de más csontvázakat is érinthetnek.
A kiváltó ok korai felismerése és kezelése elengedhetetlen a patológiás törések kezeléséhez. Az alapállapottól, valamint a törés helyétől és súlyosságától függően a kezelés magában foglalhatja:
- Immobilizáció (öntés vagy merevítés)
- Sebészet (belső rögzítés vagy rekonstrukció)
- Sugárterápia
- Kemoterápia
- Csonterősítő gyógyszerek
Fontos megjegyezni, hogy a kóros törések nem azonosak a stresszes törésekkel, amelyek kis repedések vagy sérülések a csontban, amelyet ismétlődő stressz vagy túlzott igénybevétel okoz.