1. Immobilizáció:A törött lábon való gipszviselés egyik elsődleges oka az érintett terület rögzítése. Azáltal, hogy stabilan tartja a csontdarabokat, és megakadályozza a mozgást, a gipsz megfelelő gyógyulást tesz lehetővé, és megakadályozza az olyan szövődményeket, mint az elmozdulás vagy a helytelen csontkötés.
2. Védelem:A gipsz védőburkolatot nyújt a sérült területre, megóvva azt a külső behatásoktól vagy sérülésektől a kényes gyógyulási folyamat során. Védi az érzékeny szöveteket és csontdarabokat, csökkentve a további károsodások vagy szövődmények kockázatát.
3. Támasz:A gipsz megtámasztja a sérült lábat, megakadályozva a szükségtelen mozgást vagy hajlítást, amely megzavarhatja a gyógyuló csontokat. Segít elviselni a súlyt és egyenletesen elosztja a nyomást, csökkentve a sérült terület terhelését.
4. Igazítás:Bonyolultabb törések esetén, ahol a csontdarabok manipulálására vagy megfelelő helyzetbe állítására van szükség, a gipsz segít fenntartani a kívánt igazodást. Ez biztosítja, hogy a csont anatómiailag megfelelő helyzetben gyógyuljon.
5. Ödémacsillapítás:Egyes gipszeket gyengéd kompresszió alkalmazására tervezték, ami segíthet az ödéma vagy duzzanat szabályozásában a sérült lábon. Ellenőrzött környezet kialakításával a gipsz segít csökkenteni a duzzanatot és elősegíti a megfelelő keringést.
6. Kényelem és fájdalomcsillapítás:A gipsz bizonyos fokú kényelmet biztosít azáltal, hogy rögzíti a sérült területet és megakadályozza a fájdalmat okozó túlzott mozgásokat. A láb immobilizálásával csökkenti a kényelmetlenséget és enyhíti a fájdalom súlyosságát, így az egyének könnyebben kezelhetik tüneteiket a gyógyulási folyamat során.