A „rendszer” kifejezés is a latinból származik, ahol „részekből álló egészet” jelent. Az idegrendszerrel összefüggésben a kifejezés az idegek, idegsejtek és tartószerkezetek szervezett hálózatára utal, amelyek együtt működnek a szervezet tevékenységeinek ellenőrzésében és koordinálásában.
Az idegrendszer mint különálló entitás fogalma az ókori Görögországig vezethető vissza, ahol filozófusok és orvosok, például Hippokratész és Arisztotelész azt javasolták, hogy az agy az intelligencia és a test irányításának központja. Az "idegrendszer" kifejezést azonban csak a 17. században használta először a mai értelemben vett Thomas Willis angol anatómus "Cerebri Anatome" című könyvében. Willis az idegrendszert idegek és idegrostok összetett hálózataként írta le, amely az egész testre kiterjedt.
Az idegrendszer megértése Willis kora óta folyamatosan fejlődött, köszönhetően a tudományos kutatás és a technológia fejlődésének. Ma már tudjuk, hogy az idegrendszer több milliárd idegsejtből vagy neuronból áll, amelyek elektromos és kémiai jelekkel kommunikálnak egymással. Ezek a jelek lehetővé teszik az idegrendszer számára, hogy a testi funkciók széles skáláját irányítsa, beleértve a mozgást, az érzékelést, a memóriát, a gondolatokat és az érzelmeket.