- A mellkasi csigolyák "szív alakú" testtel rendelkeznek, amely keresztirányú síkban szélesebb, mint a nyaki és ágyéki csigolyák. Ez a forma jobb tartást és stabilitást biztosít a mellkasnak, amely viseli a felsőtest és a bordaív súlyát.
2. Tüskés folyamatok:
- A mellkasi csigolyák hosszú és lefelé hajló tövisnyúlványokkal rendelkeznek. Ezek a folyamatok tetőcserepként fedik egymást, védőpajzsot képezve a gerincvelő számára, és további támasztékot nyújtanak a gerincnek.
3. Bordák szempontjai:
- A mellkasi csigolyák oldalukon oldalfalak vannak, amelyeket bordaoldalaknak neveznek. Ezek az oldalak csuklósan illeszkednek a bordák fejéhez, szinoviális ízületeket képezve, amelyek lehetővé teszik a borda mozgását légzés közben. A felső oldalak felfelé, az alsó oldalak pedig lefelé néznek, lehetővé téve a bordák mindkét irányba mozgását.
4. Keresztirányú folyamatok:
- A mellkasi csigolyákon hosszú és vastag keresztirányú folyamatok vannak, amelyek oldalra nyúlnak. Ezek a folyamatok rögzítési pontokat biztosítanak a légzésben és a hátmozgásban részt vevő izmok számára.
5. Csigolyaközi lemezek:
- A mellkasi csigolyákat csigolyaközi lemezek választják el, amelyek párnákként és lengéscsillapítóként működnek a csigolyák között. Ezek a lemezek egy puha, kocsonyás középpontból (nucleus pulposus) állnak, amelyet kemény, rostos külső réteg (anulus fibrosus) vesz körül.
6. Szalagok és izmok:
- A mellkasi csigolyákat különféle szalagok és izmok kötik össze, amelyek stabilitást és rugalmasságot biztosítanak a gerincnek. A supraspinous, az interspinous és a ligamentum flavum néhány olyan kulcsfontosságú szalag, amely segít a csigolyák helyén tartásában.
A mellkasi csigolyák ezen adaptációi lehetővé teszik számukra, hogy ellenálljanak a légzés során fellépő erőknek, és megtámasztják a bordaívet, védve a mellüregben lévő érzékeny struktúrákat.