Az antitrombotikus hatások különböző mechanizmusokon keresztül érhetők el, többek között:
1. Antikoagulánsok: Az antikoagulánsok a véralvadási faktorok, például a trombin és a Xa faktor aktivitásának gátlásával fejtik ki hatásukat, amelyek elengedhetetlenek a fibrin képződéséhez. Az antikoagulánsok példái közé tartozik a heparin, a warfarin és a direkt orális antikoagulánsok (DOAC), például a rivaroxaban, az apixaban és a dabigatrán.
2. Antitrombocita szerek: A thrombocyta-aggregációt gátló szerek gátolják a vérlemezkék aktiválódását és aggregációját, amelyek döntő szerepet játszanak a vérrögképződésben. Az aszpirin (acetilszalicilsav) egy általánosan használt thrombocyta-aggregáció gátló szer, míg egyéb példák közé tartozik a klopidogrel, a prasugrel és a ticagrelor.
3. Trombin inhibitorok: A trombingátlók kifejezetten a trombint célozzák meg, egy olyan enzimet, amely a fibrinogént fibrinné, a vérrögök fő összetevőjévé alakítja. A közvetlen trombin inhibitorok közé tartozik az argatroban, a bivalirudin és a dabigatrán.
4. Xa faktor inhibitorok: A Xa faktor inhibitorai blokkolják a Xa faktor aktivitását, amely egy másik lényeges alvadási faktor, amely részt vesz a véralvadási kaszkádban. Ilyenek például a rivaroxaban, az apixaban és a fondaparinux.
5. Fibrinolitikus szerek: A fibrinolitikus szerek, más néven trombolitikumok, a fibrinháló lebontásával oldják fel a meglévő vérrögöket. Jellemzően akut trombózisos események, például szívroham és stroke kezelésére használják. Ilyenek például az altepláz, a retepláz és a tenekteláz.
Az antitrombotikus hatások kulcsfontosságúak a különféle trombózisos rendellenességek megelőzésében és kezelésében, beleértve a mélyvénás trombózist (DVT), a tüdőembóliát (PE), a stroke-ot, a koszorúér-betegséget és a perifériás artériás betegségeket. Az antitrombotikus szer megválasztása és adagolása az alapbetegségtől, a beteg egyéni kockázati tényezőitől, valamint az esetleges ellenjavallatoktól vagy gyógyszerkölcsönhatásoktól függ.