Az O vércsoportú emberek vörösvérsejtjeik felületén nem hordozzák sem az A, sem a B antigént. Ezek az antigének azok az anyagok, amelyek immunválaszt váltanak ki az inkompatibilis vércsoportú recipienseknél. Például az A vércsoportú egyének anti-B antitestekkel rendelkeznek, amelyek megtámadják a B antigént hordozó vörösvértesteket.
Mivel az O vércsoportú vörösvértestekből hiányzik mind az A, mind a B antigén, kevésbé valószínű, hogy a recipiens immunrendszere idegenként ismeri fel őket. Ez a kompatibilitás lehetővé teszi az O vércsoportú egyének számára, hogy A, B és AB vércsoportú recipienseknek adományozzanak anélkül, hogy mellékhatásokat okoznának.
Az O vércsoportú recipiensek csak más O egyénektől kaphatnak vért a kompatibilitás biztosítása érdekében. Ennek az az oka, hogy plazmájuk anti-A és anti-B antitesteket is tartalmaz, amelyek megtámadják az A vagy B antigént hordozó vörösvértesteket.
Míg az O-vércsoportú egyének univerzális vörösvértest-donorok, fontos megjegyezni, hogy a vérátömlesztés során figyelembe kell venni a kompatibilitást más vércsoport-rendszerekkel is, például az Rh-faktorral (pozitív vagy negatív) és más kevésbé gyakori antigénekkel. Ezért az alapos vércsoport-meghatározási és keresztegyeztetési eljárások továbbra is elengedhetetlenek a biztonságos transzfúzió biztosításához.
Összefoglalva, az O-vércsoportú egyéneket univerzális donorként ismerik, mivel vörösvérsejtjeik kompatibilisek a legtöbb vércsoporttal, és kisebb kockázatot jelentenek az immunreakciók kiváltására a recipiensekben.