Egészség és a Betegség
1. Személy: Pender szerint az egyén a modell központi szervező fogalma. A modell az emberekre, mint holisztikus lényekre összpontosít, fizikai, pszichológiai és szociális dimenziókkal. Felismeri, hogy az egyének egyedi jellemzőkkel, tapasztalatokkal és szükségletekkel rendelkeznek, amelyek alakítják egészségmagatartásukat.
2. Környezet: Ez azokra a belső és külső tényezőkre vonatkozik, amelyek hatással lehetnek az egyén egészségére. A modell hangsúlyozza, hogy az egészségfejlesztő magatartást a fizikai és a társadalmi környezet egyaránt befolyásolja. A belső környezet olyan tényezőket foglal magában, mint a genetika, a táplálkozás és az élettani állapot, míg a külső környezet az otthoni, közösségi és kulturális hatásokat.
3. Egészség: Pender az egészséget nem pusztán a betegségek hiányaként határozza meg, hanem a fizikai, mentális és szociális jólét pozitív, dinamikus állapotaként. Ez az átfogó egészségszemlélet hangsúlyozza az egyén azon képességét, hogy alkalmazkodni tudjon és növekedjen az élet kihívásaival szemben.
4. Ápolási: Az ápolónőket inkább az egészség elősegítőinek vagy előmozdítóinak tekintik, nem pedig kizárólag gondozóknak. A modell kiemeli az ápoló szerepét a kliens egészségi állapotának felmérésében, szükségleteinek és erősségeinek feltárásában, valamint olyan stratégiák kidolgozásában, amelyek támogatják és lehetővé teszik a klienst az egészséget elősegítő magatartásformákban.
Ezek a metaparadigmák szolgálják Pender egészségfejlesztési modelljének alapját, keretet adva az egyének, környezetük, egészségük közötti összetett interakciók megértéséhez, valamint az ápolói szakma szerepének a pozitív egészségügyi eredmények előmozdításában.