Károsodott tüdőtágulás :A pleurális térben felgyülemlett folyadék összenyomja a tüdőt, ami megnehezíti azok teljes kitágulását belégzéskor. Ez korlátozó tüdőbetegséghez vezet, ahol a tüdő levegőmegtartó képessége csökken, ami légszomjat és mellkasi szorító érzést okoz.
Pleurális folyadékgyülem :Ahogy a folyadék felhalmozódik, pleurális folyadékgyülemet okozhat, amely állapot a pleurális térben abnormális mennyiségű folyadékkal jellemezhető. Ez a folyadék tovább akadályozhatja a tüdő tágulását, és még nehezebbé teheti a légzést, különösen fekve.
A tüdő összeomlása :Súlyos esetekben a túlzott pleurális folyadék nyomása a tüdő részleges vagy teljes összeomlását okozhatja. Ez atelektázia néven ismert, és jelentősen ronthatja a gázcserét, ami súlyos légzési nehézséghez vezethet.
Megváltozott tüdőmechanika :A pleurális folyadék jelenléte megváltoztatja a tüdő mechanikai tulajdonságait, ami megnehezíti a mozgást és a hatékony működést. Ez fokozott légzést eredményezhet, ami légszomjat és fáradtságot okozhat.
Sérült légzőizmok :A tüdő összenyomása és a folyadék felhalmozódása a légzőizmokra is hatással lehet, megnehezítve a légzéshez szükséges erő létrehozását. Ez tovább súlyosbíthatja a légzési problémákat, és légzési elégtelenséghez vezethet, ha nem kezelik megfelelően.
Hipoventilláció :A károsodott tüdőtágulás, pleurális folyadékgyülem és legyengült légzőizmok kombinációja hipoventilációhoz vezethet, ami olyan állapot, amikor a szervezet nem tud megfelelően szellőztetni és gázt cserélni. Ez alacsony véroxigénszintet (hipoxémiát) és magas szén-dioxid-szintet (hiperkapnia) eredményezhet.
Fontos, hogy a mellhártya mesotheliális rákban szenvedő egyének megfelelő orvosi kezelésben részesüljenek a pleurális folyadékgyülem kezelésében és a légúti szövődmények megelőzésében vagy enyhítésében. A kezelés magában foglalhatja a mellkasi folyadék kiürítését, a mellkasi cső elhelyezését a folyamatos vízelvezetéshez, és egyéb terápiás intézkedéseket a folyadék felhalmozódásának szabályozására és a légzésfunkció javítására.