Mikor tudták meg az emberek, hogy az azbeszt okoz mesotheliomát?

A 19. század elején arról számoltak be, hogy azbesztbányákban és gyárakban dolgozóknál egy ritka típusú tüdőrák alakult ki. Az azbesztexpozíció és a mesothelioma közötti kapcsolat azonban csak a 20. században volt szilárdan megalapozott.

1906-ban a londoni Dr. Montague Murray kiadott egy tanulmányt egy azbesztszövőként dolgozó férfi esetéről, aki mesotheliomában halt meg. Dr. Murray felvetette, hogy az azbesztszálak rákot okozhatnak, de megállapításai nem kaptak különösebb figyelmet.

Az 1930-as években Dr. W.E. Cooke és Dr. Eric Selikoff tanulmányt végzett azbesztmunkásokról az Egyesült Államokban. Megállapították, hogy az azbesztből dolgozóknál sokkal nagyobb a mesothelioma kialakulásának kockázata, mint az általános lakosságnál. Cooke és Selikoff tanulmánya erős bizonyítékot szolgáltatott az azbesztexpozíció és a mesothelioma közötti kapcsolatra.

A következő években több kutatást végeztek az azbeszttel és a mesotheliomával kapcsolatban. Ez a kutatás megerősítette, hogy az azbesztexpozíció a mesothelioma vezető oka. Ma a mesotheliomát megelőzhető betegségnek tekintik, az azbesztet pedig számos országban betiltották vagy szigorúan korlátozták.