Egészség és a Betegség
1. Autograft: Ez a páciens saját testéből nyert csontra vonatkozik. A csontot általában nem kritikus területről veszik, például a csípőből vagy a sípcsontból (tibia). Az autograft csontot a csontátültetés aranystandardjának tekintik, mivel kiváló biokompatibilitással és magas sikerességi rátával rendelkezik.
2. Allograft: Ez egy elhalt donortól vett csont. Az allograft csont szigorú feldolgozáson és tesztelésen esik át annak érdekében, hogy biztosítsák biztonságosságát és sterilitását, mielőtt sebészeti beavatkozásokhoz használnák. Általában akkor használják, ha nagy mennyiségű csontra van szükség, vagy ha az autograft csont nem megfelelő.
3. Szintetikus csontgraftok: Ezek mesterséges anyagok, amelyek a csontszövet pótlására vagy növelésére használhatók. Általában kalcium-foszfátból vagy más biológiailag kompatibilis anyagokból állnak. A szintetikus csontgraftok számos sebészeti eljárásban használhatók, beleértve a csontjavítást, a csonthibák pótlását és a csontnövekedés elősegítését.
4. Csontpótlók: A csontpótló anyagok olyan anyagok, amelyek utánozhatják a csont tulajdonságait, és elősegítik a csontok gyógyulását. Gyakran használják csontgraftokkal együtt, hogy szerkezeti támogatást nyújtsanak és elősegítsék a szövetek regenerálódását. A csontpótlók különféle anyagokból készülhetnek, például hidroxiapatitból, kollagénből és bioaktív üvegből.
A sebészeti beavatkozások csontforrásának kiválasztása számos tényezőtől függ, beleértve a csonthiba mértékét, a beteg általános egészségi állapotát és a megfelelő donorcsont elérhetőségét. A sebész gondosan felméri az egyén szükségleteit, és kiválasztja a legmegfelelőbb csontforrást a legjobb műtéti eredmény elérése érdekében.