Perifériás értágulat :A levodopa fokozza a szimpatikus idegrendszer aktivitását, ami perifériás értágulathoz vezethet. Ez azt jelenti, hogy a test véredényei kitágulnak, ami vérnyomásesést okoz. Ülő vagy fekvő helyzetből való felálláskor a gravitáció a vért a lábakba húzza, tovább csökkenti az agy véráramlását, és szédülést vagy szédülést okoz.
Károsodott baroreflex funkció :A baroreflex egy fiziológiai mechanizmus, amely a szívfrekvencia és az értónus beállításával segít a vérnyomás szabályozásában. A levodopa megzavarhatja a baroreflex normális működését, így kevésbé reagál a vérnyomás változásaira. Ez a károsodott baroreflex funkció hozzájárulhat a posturális hipotenzióhoz.
Kölcsönhatás vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel :Sok Parkinson-kórban szenvedő ember vérnyomáscsökkentő gyógyszereket is szed vérnyomásuk kezelésére. A levodopa kölcsönhatásba léphet néhány vérnyomáscsökkentő gyógyszerrel, például alfa-blokkolóval és kalciumcsatorna-blokkolóval, ami potenciálisan fokozza azok vérnyomáscsökkentő hatását és növeli a posturális hipotenzió kockázatát.
Dopamin anyagcsere :A levodopa a szervezetben dopaminná alakul. A dopamin számos hatással van a szív- és érrendszerre, beleértve a szívfrekvencia és a kontraktilitást. A dopamin azonban perifériás értágulatot is okozhat, ami hozzájárulhat a posturális hipotenzióhoz.
Egyéni tényezők :A posturális hipotenzió kockázata levodopával egyénenként eltérő lehet. Az olyan tényezők, mint az életkor, az általános egészségi állapot és az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek befolyásolhatják a személy érzékenységét erre a mellékhatásra.
A levodopa okozta testtartási hipotenzió kezelése érdekében az egészségügyi szolgáltatók módosíthatják a levodopa adagját vagy időzítését, étrendi változtatásokat javasolhatnak (például a só- és folyadékbevitel növelését), tanácsot adhatnak a hirtelen testtartásváltozások minimalizálására vonatkozó stratégiákról, és fontolóra vehetik más, a vér kezelését segítő gyógyszerek alkalmazását. nyomás. A vérnyomás rendszeres ellenőrzése fontos a levodopát szedő egyéneknél a megfelelő kezelés biztosítása és a nemkívánatos események kockázatának minimalizálása érdekében.