Ezt az idézetet gyakran Paracelsusnak, egy 16. századi svájci-német orvosnak és alkimistának tulajdonítják, aki a modern kor farmakológiájának és toxikológiájának megalapozásáért felelős. Az idézet a növények, gyógynövények és kövek erejét dicséri, és azt sugallja, hogy valódi tulajdonságaikat nem értik vagy értékelik teljesen. Azt is sugallja, hogy ezekben a természeti erőforrásokban kiaknázatlan lehetőségek rejlenek, és további kutatásra és feltárásra van szükség a bennük rejlő lehetőségek teljes kihasználásához.
