1. A tudás korlátozott terjesztése: Az orvosi ismeretek és felfedezések gyakran a tudósok és gyakorló orvosok egy kis csoportjára korlátozódtak, ami kihívást jelent a szélesebb körű terjesztésben és az orvosok általi elfogadásban. Az információkat gyakran kézzel írt kéziratokon keresztül osztották meg, korlátozva a hozzáférhetőséget.
2. Az emberi test hiányos megértése: Az anatómia és fiziológia iránti megnövekedett érdeklődés ellenére még mindig jelentős hiányosságok mutatkoztak az emberi test és a betegségek ráhatásának megértésében. Az átfogó ismeretek hiánya hátráltatta a hatékony kezelések kidolgozását.
3. Viszonylag primitív kezelési módszerek: Ebben az időszakban a kezelések nagy része még mindig a hagyományos hiedelmekben, a gyógynövényes gyógymódokban és a vérontásban gyökerezett, amelyek hatékonysága korlátozott volt. Az új felfedezések és gyakorlatok elfogadása a kialakult orvosi hagyományok ellenállásába ütközött.
4. Sebészeti korlátozások: A sebészeti eljárások korlátozottak voltak az érzéstelenítés, a megfelelő műtéti technikák és a fertőzések elleni védekezés hiánya miatt. Az összetett műtétekre tett kísérletek gyakran sikertelen kimenetelhez vezettek, és tovább gátolták a széles körben elterjedt sebészeti beavatkozásokat.
5. A szabványosított orvosi képzés hiánya: Az orvosképzés nem volt szabványos, és sok gyakornok a szakmai gyakorlatra és a személyes tapasztalatokra támaszkodott, nem pedig a tudományos elveken alapuló formális képzésre. Ez eltéréseket eredményezett a különböző orvosok tudásában és gyakorlatában.
6. Elterjedt babonák és hiedelmek: Ebben az időben elterjedtek a babonás hiedelmek és a népi gyógymódok, amelyek olyan kezelésekhez vezettek, amelyek hatástalanok vagy akár károsak is lehetettek. Sok időbe telt, mire a bizonyítékokon alapuló orvostudomány elfogadottá vált.
7. Társadalmi-gazdasági tényezők: Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés a lakosság többsége számára társadalmi-gazdasági okok miatt korlátozott volt. Az orvosi fejlesztéseket gyakran a gazdagok és a műveltek számára tartották fenn, míg az emberek többsége hagyományos gyógyítókra és népi gyógymódokra támaszkodott.
8. Konfliktus a vallási meggyőződésekkel: Egyes felfedezések, mint például Galenosz elméleteinek elutasítása, megkérdőjelezték a vallási tanításokat és hiedelmeket, ami ellenálláshoz és vonakodáshoz vezetett a gyakorlók körében, akik féltek, hogy ellentmondanak a vallási tanoknak.
9. A megelőző intézkedések hiánya: A higiénia, a higiénia és a megelőző intézkedések fontosságát nem ismerték széles körben, ami hozzájárult a fertőző betegségek és járványok fennmaradásához ebben az időszakban.
E korlátok ellenére az orvosi reneszánsz felfedezései és fejleményei megalapozták a jövőbeli fejlesztéseket és az orvosi gyakorlat esetleges modernizációját a következő évszázadokban.