Milyen orvosi eszközöket használtak a középkorban?

Kupácsolás: A köpölyözési terápia során fűtött üvegpoharakat helyeztek a bőrre, és olyan vákuumot hoztak létre, amely vért és egyéb folyadékokat szívott ki. Különféle betegségek kezelésére használták, beleértve a fájdalmat, a gyulladást és a légzési problémákat.

Vérleadás: A középkori orvoslásban bevett gyakorlat volt a véralvadás, amely azon a meggyőződésen alapult, hogy a túlzott vérmennyiség betegségeket okozhat. Vért vettek egy vénából, általában a karból, lándzsa vagy pióca segítségével.

Pócák: A piócákat vérvételre használták a testből, gyakran vérontással együtt. Felvitték a bőrre, és hagyták táplálkozni, amíg le nem esnek.

Kauterizálás: A kauterizálás során a bőrt forró vasalóval vagy más eszközzel elégették a vérzés megállítása, a sebek lezárása vagy a beteg szövet eltávolítása érdekében.

Trefinálás: A trephináció olyan sebészeti eljárás volt, amelyben lyukat fúrtak a koponyába, hogy enyhítsék az agyra nehezedő nyomást. Fejsérülések, epilepszia és egyéb neurológiai állapotok kezelésére végezték.

Pesszáriumok: A pesszáriumok olyan eszközök voltak, amelyeket a hüvelybe helyeztek olyan állapotok kezelésére, mint a méh prolapsus, az inkontinencia és a meddőség. Gyakran fából, fémből vagy viaszból készültek.

Sebészeti műszerek: A középkori sebészek különféle eszközöket használtak a műtétekhez, köztük szikét, csipeszt, fűrészt és tűt. Ezek az eszközök gyakran nyersek voltak, és hiányzott belőlük a modern sebészeti eszközök pontossága.

Növényi gyógymódok: A gyógynövények a középkori gyógyászat egyik fő összetevője volt, sok növényt különféle betegségek kezelésére használtak. A gyakori gyógynövények közé tartozik a kamilla, a levendula, a rozmaring és a kakukkfű.