Hogyan és miért kerül a levegő a tüdőből kilégzéskor?

A levegő be- és kilép a tüdőbe be- és kilégzéskor a mellüregben bekövetkező nyomásváltozások miatt. A folyamatban részt vevő elsődleges izmok a rekeszizom és a bordaközi izmok. Itt található egy részletes magyarázat arról, hogyan és miért mozog a levegő ezen folyamatok során:

Belégzés (belégzés):

1. Membrán-összehúzódás: A rekeszizom, egy kupola alakú izom, amely a tüdő tövében található, összehúzódik. Ez az összehúzódás növeli a mellkasi üreg függőleges méretét.

2. A mellüreg kitágítása: Ahogy a rekeszizom összehúzódik, lefelé húzza a tüdőt, aminek következtében a mellkasi üreg kitágul. Ez a tágulás alacsonyabb nyomást hoz létre a tüdőben, mint a külső légköri nyomás.

3. Légáramlás: Az alacsonyabb nyomás a tüdőben nyomásgradienst hoz létre, aminek következtében a levegő az orron vagy a szájon keresztül áramlik a tüdőbe. A levegő a légcsövön, a hörgőkön és a hörgőkön keresztül az alveolusokba, az apró légzsákokba jut, ahol a gázcsere zajlik.

Kilégzés (kilégzés):

1. A rekeszizom ellazítása: A membrán ellazul, felfelé mozog, és csökkenti a mellüreg függőleges méretét. A bordák közötti bordaközi izmok is ellazulnak.

2. A tüdő rugalmas visszarúgása: A tüdő természetes rugalmassággal rendelkezik a rugalmas rostok jelenlétének köszönhetően. Ahogy a rekeszizom és a bordaközi izmok ellazulnak, a tüdő rugalmas visszarúgása visszarúgást és térfogatcsökkenést okoz.

3. Légáramlás: A tüdőtérfogat csökkenése növeli a tüdőben lévő nyomást, nyomásgradienst hozva létre. Ez a gradiens hatására a levegő kiáramlik a tüdőből a légutakon keresztül, és a testből az orron vagy a szájon keresztül.

Tehát a levegő tüdőbe és onnan történő mozgását a mellüregen belüli nyomásváltozások hajtják. A rekeszizom és a bordaközi izmok összehúzódása és ellazulása megváltoztatja a mellüreg térfogatát, nyomáskülönbségeket hozva létre, amelyek hatására belégzéskor levegő áramlik be, kilégzéskor pedig ki.