Edzés közben a szervezetnek több oxigénre van szüksége ahhoz, hogy kielégítse izmai megnövekedett energiaszükségletét. Ennek az igénynek a kielégítésére a tüdeje a következőképpen reagál:
1. Megnövekedett légzésszám: Légzési gyakorisága jelentősen megnő. Percenként több levegőt veszel, ami lehetővé teszi, hogy több levegőt tudjon mozgatni a tüdejébe és ki.
2. Mélyebb lélegzetvételek: A légzés mélysége is nő. Ez azt jelenti, hogy nagyobb térfogatra tágítja ki a tüdejét, lehetővé téve, hogy minden lélegzettel nagyobb mennyiségű levegőt vegyen be.
3. Megnövelt légáramlás: A megnövekedett légzésszám és a mélyebb légzés kombinációja a tüdőben áthaladó légáramlás általános növekedéséhez vezet. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy több oxigént vigyünk be és több szén-dioxidot, a sejtlégzés hulladéktermékét ürítsük ki.
4. Hörgőtágulás: Edzés közben a légutak ellazulnak és kitágulnak, csökkentve a légáramlással szembeni ellenállást. Ez lehetővé teszi a levegő könnyebb be- és kiáramlását a tüdőben.
5. Továbbfejlesztett gázcsere: A megnövekedett légáramlás és a mélyebb légzés javítja a gázcserét a tüdőben. A belélegzett levegő oxigénje hatékonyan diffundál a véráramba, míg a szén-dioxid hatékonyabban távozik.
6. Megnövelt oxigénfelvétel: A tüdő hatékonyabban vonja ki az oxigént a belélegzett levegőből. Ennek az az oka, hogy a megnövekedett légzésszám és a mélyebb légzés több levegőt enged az alveolusokba, ahol gázcsere zajlik.
7. Javított szén-dioxid-eltávolítás: A magasabb légzésszám és a mélyebb lélegzetvételek a szén-dioxid gyorsabb eltávolítását is segítik. Ez megakadályozza a szén-dioxid felhalmozódását a vérben, ami légzési nehézségekhez vezethet.
8. Alveoláris kapilláris hálózat: Edzés közben megnövekszik az alveoláris kapilláris hálózat vérellátása. Ez biztosítja a megfelelő véráramlást a tüdő által felvett megnövekedett oxigénmennyiségnek a test többi részébe történő szállításához.
Összességében a tüdő az edzésre úgy reagál, hogy keményebben dolgozik, hogy kielégítse a megnövekedett oxigénigényt és hatékonyan eltávolítsa a szén-dioxidot. Ezek az alkalmazkodások kulcsfontosságúak a véráram optimális oxigén- és szén-dioxid-szintjének fenntartásához, ami támogatja a tartós fizikai aktivitást.