Egészség és a Betegség
1. Membrán-összehúzódás :Az inspiráció a rekeszizom összehúzódásával kezdődik, a mellüreg alján található kupola alakú izom. Amikor a rekeszizom összehúzódik, lefelé mozog, növelve a mellüreg függőleges méretét.
2. bordaközi izomösszehúzódás :A rekeszizom összehúzódásával egyidejűleg a bordák közötti bordaközi izmok is összehúzódnak. Különösen a külső bordaközi izmok húzzák felfelé és kifelé a bordákat. Ez növeli a mellkasi üreg laterális és anteroposterior méretét.
3. Megnövelt mellkastérfogat :Ahogy a rekeszizom lefelé, a bordák pedig felfelé és kifelé mozognak, a mellüreg térfogata jelentősen megnő. Ez negatív nyomást hoz létre a mellkasban, amely alacsonyabb, mint a külső légköri nyomás.
4. Légáramlás a tüdőbe :A nyomás csökkenése a mellüregben nyomásgradienst hoz létre. A testen kívül nagyobb nyomású levegő a tüdőbe szívódik, hogy kiegyenlítse a nyomást. Ezt a levegőnek a tüdőbe történő mozgását inhalációnak nevezik.
5. Tüdőtágulás :Ahogy a levegő a tüdőbe áramlik, azok kitágulnak, hogy kitöltsék a mellüreg megnövekedett térfogatát. A tüdőszövet rugalmas jellege, valamint a táguló mellkasfal húzása elősegíti a tüdő teljes kitágulását.
6. Gázcsere :A tüdőn belül a belélegzett levegő szorosan érintkezik az alveolusokat körülvevő apró erekkel (kapillárisokkal), a kis légzsákokkal, ahol gázcsere történik. A belélegzett levegő oxigénje a kapillárisokba, míg a szén-dioxid a kapillárisokból a kilélegezendő alveolusokba diffundál.
A lejárat során a folyamatok megfordulnak. A rekeszizom és a bordaközi izmok ellazulnak, így csökken a mellüreg térfogata, és a levegő kiürül a tüdőből.
Összefoglalva, az inspiráció során a mellkasfal tágulása, amelyet a rekeszizom és a bordaközi izmok összehúzódása hajt, növeli a mellüreg térfogatát. Ez negatív nyomást hoz létre, amely levegőt von be a tüdőbe, ami kitágul, és megkönnyíti a gázcserét.