Egészség és a Betegség
1. A felszívódás fokozott kockázata: A CVA-s betegek nyelési funkciója károsodhat, ami növelheti az aspiráció kockázatát, ha hanyatt helyezik őket. Aspiráció akkor következik be, amikor élelmiszer, folyadék vagy váladék kerül a tüdőbe, ami potenciálisan súlyos szövődményekhez, például aspirációs tüdőgyulladáshoz vezethet.
2. Nyomás okozta sérülések: A hosszan tartó hason fekvés nyomási sérülésekhez vezethet, különösen azokon a területeken, ahol csökkent a véráramlás vagy az érzékelés. A CVA-ban szenvedő betegek érzékszervi hiányossága vagy megváltozott keringése lehet, ami érzékenyebbé teszi őket a nyomássérülésekre.
3. Légzési nehézség: A hason fekvés nehezebbé teheti a légzést, különösen a légzési alapbetegségben szenvedő betegek számára. A hason fekvés korlátozhatja a tüdő tágulását, ami csökkent oxigénfelvételhez és lehetséges légzési nehézséghez vezethet.
4. Korlátozott mobilitás: A CVA-ban szenvedő betegek mozgásképessége csökkent, és segítségre van szükségük az áthelyezéshez. A hosszan tartó hason fekvés tovább korlátozhatja mozgásképességüket, és növelheti a gondozóktól való függőségüket.
5. Károsodott kommunikáció: A hason fekvő helyzet megnehezítheti a CVA-betegekkel való kommunikációt, különösen, ha beszéd- vagy megértési nehézségeik vannak. A hatékony kommunikáció kialakítása kulcsfontosságú a beteg biztonsága és jóléte szempontjából.
Ezért általában nem tanácsos a CVA-betegeket hosszabb ideig, így 20 percig is hason fekve tartani, kivéve, ha ezt speciális orvosi ok vagy kezelés teszi szükségessé. Ilyen esetekben megfelelő óvintézkedéseket és ellenőrzést kell tenni a kapcsolódó kockázatok minimalizálása érdekében. A szoros megfigyelés és az egészségügyi szakemberekkel való együttműködés elengedhetetlen a CVA-betegek biztonságának és jólétének biztosításához.