Genetikai tényezők: Iker- és családvizsgálatok kimutatták, hogy a pszichopátiának erős genetikai összetevője van. A kutatások azt mutatják, hogy azoknál az egyéneknél, akik kapcsolatban állnak valakivel, aki pszichopátiában szenved, nagyobb valószínűséggel alakul ki a betegség. Fontos azonban megjegyezni, hogy a genetika nem határozza meg a pszichopátiát; csak növelik a kockázatot.
Környezeti tényezők: Úgy gondolják, hogy a környezeti tényezők is jelentős szerepet játszanak a pszichopátia kialakulásában. A korai gyermekkori tapasztalatok, mint például a gyermekkori trauma, bántalmazás vagy elhanyagolás, növelhetik a pszichopata hajlamok kialakulásának kockázatát. Ezenkívül a gyermekkori erőszaknak és bűnözői magatartásnak való kitettség hozzájárulhat a pszichopátia kialakulásához.
Neurológiai tényezők: A kutatások kimutatták, hogy a pszichopátiában szenvedők agyának szerkezete és működése eltérő a betegségben nem szenvedő emberekhez képest. Ezek a különbségek magukban foglalják a prefrontális kéreg rendellenességeit, amely az agynak a döntéshozatalban és az érzelmi feldolgozásban részt vevő régiója.
Pszichoszociális tényezők: A pszichoszociális tényezők, mint például a szülői felügyelet és támogatás hiánya, vagy az antiszociális kortárscsoportoknak való kitettség szintén hozzájárulhatnak a pszichopátia kialakulásához.
Valószínű, hogy a pszichopátiát genetikai, környezeti, neurológiai és pszichoszociális tényezők kombinációja okozza. További kutatásokra van szükség ennek az összetett rendellenességnek a okainak teljes megértéséhez.