Íme néhány gyakori példa a felbujtó okokra az irodalomban:
- Shakespeare Rómeó és Júliájában a felbujtó ok a két főszereplő első találkozása egy Capulet-bálon. Ez a végzetes találkozás elindítja balszerencsés románcukat és az azt követő tragikus eseményeket.
- A J.R.R. Tolkien A Gyűrűk Ura című művében a felbujtó ok az, hogy Bilbo Baggins felfedezte az Egy Gyűrűt. Ez az esemény bevonja őt és a Gyűrű Szövetségét egy küldetésbe, hogy elpusztítsa a gyűrűt és megmentse Középföldét Szauron gonoszától.
- Harper Lee To Kill a Mockingbird című művében a felbujtó ok Tom Robinson, egy afroamerikai férfi pere, akit hamisan vádolnak egy fehér nő megerőszakolásával. A per feltárja Maycomb városában a mélyen gyökerező faji előítéleteket, és arra készteti a fiatal főszereplőt, Atticus Finch-et, hogy megvédje Robinsont és harcoljon az igazságért.
A felbujtó ok lényeges eleme a történetmesélésnek, mivel ez alapozza meg a konfliktust, a karakterfejlődést és a megoldást, amelyek előremozdítják a narratívát. Ez ad lendületet a főszereplő számára, hogy elinduljon az utazáson, és megküzdjön az útja során felmerülő kihívásokkal és akadályokkal.