1. Fókusz: Az orvosi diagnózis általában a testi betegség vagy sérülés azonosítására összpontosít. Ez magában foglalja a páciens fizikai tüneteinek felmérését, tesztek és vizsgálatok elvégzését, valamint az egészségi állapot kiváltó okának meghatározását.
A mentális zavar diagnózisa ezzel szemben olyan pszichológiai tünetek és viselkedések felmérésére összpontosít, amelyek jelentősen eltérnek a normálisnak vagy elvártnak tekintetttől. A mentális zavarokat a gondolatok, érzelmek, viselkedés és/vagy társas működés zavarai jellemzik.
2. Osztályozási rendszerek: Az orvosi diagnózisok gyakran olyan szabványosított osztályozási rendszereken alapulnak, mint a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (ICD) és a Mentális zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve (DSM). Ezek a rendszerek konkrét kritériumokat és iránymutatásokat adnak az egészségügyi állapotok diagnosztizálásához a tünetek és a súlyosság alapján.
A mentális egészséggel összefüggésben a DSM-et a mentálhigiénés szakemberek széles körben használják mentális zavarok diagnosztizálására. Különféle diagnosztikai kategóriákba sorolja a mentális zavarokat sajátos jeleik, tüneteik és diagnosztikai kritériumaik alapján.
3. Szubjektív vs. objektív tünetek: Az orvosi diagnózisok gyakran objektív tüneteken alapulnak, amelyek közvetlenül megfigyelhetők, mérhetők és tesztelhetők. Például a cukorbetegség orvosi diagnózisa magában foglalhatja a vércukorszint mérését és más fizikai mutatók értékelését.
A mentális zavarok viszont olyan szubjektív tünetekkel járhatnak, amelyeket nehezebb objektíven mérni vagy megfigyelni. Ezek a tünetek magukban foglalhatják az egyén által beszámolt érzéseket, gondolatokat, viselkedéseket és tapasztalatokat.
4. Kezelési megközelítés: Az orvosi diagnózis kezelési megközelítése jellemzően olyan orvosi beavatkozásokat foglal magában, mint például gyógyszerek, műtétek, fizikoterápia vagy egyéb orvosi eljárások. A hangsúly a fizikai tünetek kezelésén és a mögöttes egészségügyi állapot kezelésén van.
Mentális zavarok esetén a kezelés magában foglalhatja a pszichoterápiát (beszélőterápia), a gyógyszeres kezelést vagy a kettő kombinációját. A pszichoterápia célja a pszichológiai tünetek, gondolkodási minták, viselkedések és a mentális zavar mögöttes okok kezelése.
5. Stigma és a társadalom felfogása: Az orvosi diagnózisok és a mentális zavarok diagnózisa eltérő társadalmi felfogással és a hozzájuk kapcsolódó megbélyegzés szintjével járhat. Egyes egészségügyi állapotok kevésbé megbélyegzhetnek bizonyos mentális zavarokhoz képest.
Fontos azonban felismerni, hogy mind a testi betegségek, mind a mentális zavarok érvényes egészségi állapotok, amelyek megfelelő figyelmet, törődést és együttérzést igényelnek, megbélyegzés nélkül.