Egészség és a Betegség
A múltban a pszichiátria nagyrészt pszichoanalízisen és más pszichodinamikai elméleteken alapult. Az elmúlt 50 évben egyre nagyobb hangsúlyt kapott a biológiai pszichiátria, amely a genetika, a neurotranszmitterek, valamint az agy szerkezetének és működésének mentális betegségekben betöltött szerepére összpontosít. Ez a változás a mentális betegségek új gyógyszereinek és kezeléseinek kifejlesztéséhez vezetett. Például az a felfedezés, hogy a szerotonin egyensúlyhiány szerepet játszik a depresszióban, a szelektív szerotonin-újrafelvétel-gátlók (SSRI-k) kifejlesztéséhez vezetett, az antidepresszánsok egy osztálya, amely segít helyreállítani a szerotonin egyensúlyát az agyban.
2. Intézménytelenítést
A 20. század közepén az Egyesült Államokban több mint félmillió ember élt állami pszichiátriai kórházakban. Idővel ezeket az intézményeket kezdték túlzsúfoltnak és létszámhiányosnak tekinteni, és egyre nagyobb aggodalmak merültek fel a betegek ellátásának minőségével kapcsolatban. Ennek eredményeként elmozdulás történt a deinstitucionalizáció felé, amely a betegek pszichiátriai kórházakból való kiengedésének és közösségi alapú ellátásának folyamatát jelenti. Ezt az elmozdulást több tényező is előidézte, többek között olyan új gyógyszerek kifejlesztése, amelyek lehetővé teszik a mentális betegségben szenvedők kórházi környezetben történő kezelését, valamint a szociális és foglalkozási támogatás fontosságának növekvő hangsúlyozása a felépülésben.
3. Fokozott gyógyszerhasználatt
Az elmúlt 50 évben a mentális betegségek kezelésében is megnövekedett a gyógyszeres kezelés. Ez részben az új gyógyszerek kifejlesztésének köszönhető, amelyek hatékonyabbak és kevesebb mellékhatással rendelkeznek. Ennek eredményeként a gyógyszeres kezelés ma már számos mentális betegség, például a skizofrénia és a depresszió elsődleges kezelése. Például az atipikus antipszichotikumok, például a klozapin és az olanzapin bevezetése jelentős előrelépést jelentett a skizofrénia kezelésében, mivel ezek a gyógyszerek csökkentették a tardív dyskinesia kockázatát, ami a régebbi antipszichotikumok potenciálisan legyengítő mellékhatása.
4. Stigmacsökkentéset
Az elmúlt 50 évben jelentősen csökkent a mentális betegségekhez kapcsolódó megbélyegzés. Ez részben a mentális egészségvédők erőfeszítéseinek köszönhető, akik azon dolgoztak, hogy felvilágosítsák a közvéleményt a mentális betegségekről és megkérdőjelezzék a negatív sztereotípiákat. Ennek eredményeként a mentális betegségben szenvedők nagyobb valószínűséggel fordulnak kezeléshez, és teljes és eredményes életet élnek.
5. Fokozott tudatosság a pszichoterápia fontosságára
Miközben az elmúlt 50 évben elmozdulás történt a biológiai pszichiátria irányába, egyre inkább tudatosult a pszichoterápia fontossága a mentális betegségek kezelésében. A pszichoterápia segíthet a mentális betegségben szenvedőknek abban, hogy megértsék állapotukat és megküzdési mechanizmusokat alakítsanak ki, és a gyógyszeres kezeléssel együtt átfogóbb kezelési megközelítést biztosítanak. Például a kognitív viselkedésterápia (CBT) a szorongás és a depresszió hatékony kezelésének bizonyult.
6. A bizonyítékokon alapuló gyakorlat növekedéset
Az elmúlt 50 évben egyre nagyobb hangsúlyt kapott a pszichiátriában a bizonyítékokon alapuló gyakorlat (EBP), az EBP a kutatási bizonyítékok felhasználására utal a klinikai döntések megalapozására. Az EBP új kezelési irányelvek kidolgozásához és a mentális betegségben szenvedő betegek jobb eredményeihez vezetett.