A mentális egészségügyi szakemberek különféle tényezőket értékelnek, amikor felmérik, hogy szükséges-e a kórházi kezelés. Ezek a tényezők a következők lehetnek:
1. Az öngyilkossági gondolatok súlyossága és tartóssága :Ha az öngyilkossági gondolatok intenzívek és tartósak, ami nagy valószínűséggel önkárosítónak mutatkozik, ez a biztonság érdekében kórházi kezelést igényelhet.
2. Terv jelenléte :Az öngyilkosságra vonatkozó konkrét terv és az azt végrehajtó eszközökhöz való hozzáférés növeli a kockázatot, és a kórházi kezelés megfontolását vonhatja maga után.
3. Legutóbbi öngyilkossági kísérletek :A közelmúltban előfordult öngyilkossági kísérletek vagy önkárosító epizódok aggodalmak aggodalomra adnak okot az azonnali kockázattal kapcsolatban, és kórházi kezelést is eredményezhetnek.
4. Elmebetegség :Ha az öngyilkossági gondolatok egy mögöttes mentális betegséghez, például súlyos depresszióhoz vagy bipoláris zavarhoz kapcsolódnak, kórházi kezelés javasolt az intenzív kezelés érdekében.
5. Kockázatértékelés :A mentális egészségügyi szakemberek kockázatértékelést végeznek, hogy értékeljék az egyén jelenlegi állapotát és az önmaga vagy mások károsodásának lehetőségét. Ez az értékelés segít meghatározni a kórházi kezelés szükségességét.
6. A megfelelő támogatás hiánya :Ha az egyén nem rendelkezik megfelelő támogatással a családtól, a barátoktól vagy más erőforrásoktól a biztonság biztosításához, kórházi kezelésre lehet szükség, amíg a biztonságos környezetet nem lehet kialakítani.
Fontos megjegyezni, hogy a kórházi kezeléssel kapcsolatos döntéseket a mentálhigiénés szakemberek eseti alapon hozzák meg. A cél annak biztosítása, hogy az egyének megfelelő ellátást és támogatást kapjanak mentális egészségügyi problémáik megoldásához, és csökkentsék a biztonságukat fenyegető közvetlen kockázatokat.