Forgatókönyv:szervátültetés
Egy kórház korlátozott mennyiségű életmentő szervet (pl. szív vagy vese) rendelkezik átültetésre. Több beteg vár sürgősen, mindegyikük eltérő túlélési esélyekkel és várható életminőséggel a transzplantáció után.
Utilitarista megközelítés :
1. Az előnyök felmérése: Az orvosi csapat értékeli az egyes betegek egészségügyi állapotát, prognózisát és a transzplantáció utáni lehetséges kimeneteleket. Figyelembe veszik az olyan tényezőket, mint a jelenlegi életminőségük, életkoruk, általános egészségi állapotuk, valamint a várható további évek száma, amelyeket sikeres transzplantáció esetén élhetnek.
2. Az általános hasznosság maximalizálása: A haszonelv a jólét vagy boldogság teljes mennyiségének maximalizálását célozza az adott helyzetben. Ebben az esetben azt a pácienst kell kiválasztani, aki a legtöbb hasznot húzza a transzplantáció utáni életminőség és -mennyiség javulása tekintetében.
3. A QALY (Quality-Adjusted Life Year) kiszámítása: Az utilitarizmus gyakran alkalmazza a QALY-t, egy olyan mérőszámot, amely egyesíti az élet időtartamát és minőségét. Az orvosi csapat minden egyes beteg esetében kiszámítja a becsült QALY-nyereséget, figyelembe véve a túlélés várható éveit és a transzplantáció életminőségükre gyakorolt hatását.
4. A szerv kiosztása: A QALY-számítások és más releváns tényezők alapján a döntés meghozza a szerv kiosztását annak a páciensnek, akinek a legmagasabb várható QALY-nyeresége van. Az utilitarizmusban ez a választás a társadalom általános hasznának maximalizálását célozza.
Fontos megjegyezni, hogy az orvosi döntéshozatalban az utilitarizmus nem csupán a legtöbb élet megmentésére összpontosít. Ehelyett a tényezők szélesebb körét veszi figyelembe annak biztosítására, hogy az erőforrásokat hatékonyan és méltányosan használják fel, ami az előnyök és a károk közötti legnagyobb nettó egyensúlyt eredményezi.