1. Állami alapok: A kormányok költségvetésük egy részét egészségügyi szolgáltatásokra fordítják. Ezeket a pénzeszközöket állami egészségügyi intézményekre, támogatott magánegészségügyi szolgáltatásokra vagy egészségbiztosítási programokra lehet felhasználni.
2. Magán egészségbiztosítás: Sok magánszemély vásárol magán egészségbiztosítási terveket biztosítótársaságoktól. Ezek a tervek segítenek fedezni az egészségügyi költségeket, például az orvosi kezeléseket, a kórházi tartózkodást, a vényköteles gyógyszereket és a megelőző ellátási szolgáltatásokat.
3. Munkáltató által biztosított egészségbiztosítás: Egyes munkáltatók egészségbiztosítást kínálnak munkavállalóik számára. Ezeket a terveket részben vagy egészben a munkáltató finanszírozhatja.
4. Kifizetések: Az egyének közvetlenül a saját zsebükből fizethetik az egészségügyi szolgáltatásokat. Ez magában foglalja az önrészeket, az önrészeket és az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos egyéb költségeket.
5. Jótékonysági gondozás és pénzügyi segítségnyújtás: Egyes egészségügyi szolgáltatók jótékonysági ellátást vagy kedvezményes szolgáltatásokat kínálnak olyan személyeknek, akik nem biztosítottak vagy alacsony jövedelműek. Ezenkívül vannak nonprofit szervezetek, amelyek pénzügyi segítséget nyújtanak az egészségügyi költségek kifizetéséhez.
6. Nemzetközi adományozói alapok: Egyes országokban a nemzetközi adományozó szervezetek finanszírozhatnak olyan egészségügyi programokat vagy projekteket, amelyek célja az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és az eredmények javítása.
7. jótékonysági adományok: Jótékonysági alapítványok és magánszemélyek adományozhatnak bizonyos egészségügyi kezdeményezéseket, például kutatásokat, kezelési programokat vagy egészségügyi infrastrukturális projekteket.
Az egészségügyi források forrása országonként, egészségügyi rendszerenként és az egyéni körülmények függvényében változhat.