Mi a központi része Robert benchley rosszindulatú tükrök történetének?

Robert Benchley "Malignant Mirrors" című történetének központi része a szerző tükröktől való idegenkedését tükrözi. Benchley leírja, hogy úgy érzi, a tükrök felnagyítják hibáit, és öntudatosnak érzi magát. A továbbiakban elmondja, hogy szívesebben élne egy tükrök nélküli világban, ahol megszabadulhatna saját tökéletlenségeinek állandó emlékeztetésétől.

Benchley központi passzusa az énkép témájának humoros feltárása. Ügyesen használja a tükrök metaforáját annak ábrázolására, ahogyan magunkat gyakran negatív megvilágításban látjuk. A szövegrész emlékeztet arra, hogy ne legyünk túl kemények önmagunkkal szemben, és próbáljuk meg elfogadni a hibáinkat annak a részeként, ami egyedivé tesz bennünket.

Íme a központi részlet a "Malignus Mirrors"-ból:

>Számomra a tükrök a modern civilizáció politikájának rosszindulatú növekedése. Ők több boldogtalanság és nyomorúság gyökerei, mint a történelem összes háborúja és forradalma együttvéve. Ők felelősek azért, hogy soha egyetlen férfi vagy nő sem elégedett a megjelenésével.

>Én magam is a tükörkomplexus áldozata vagyok. Soha nem néztem magam tükörképére anélkül, hogy undor és utálat hulláma ne söpört volna át rajtam. Túl hosszú az orrom, túl kicsi a szemem, túl sápadt a bőröm és túl vékony a hajam. Szörnyű vagyok, a természet bolondja.

>Ha tehetném, eltörölnék minden tükröt a föld színéről. Olyan világban élnék, ahol megszabadulhatnék a saját csúnyaságom állandó emlékeztetésétől. Akkor örülnék.