1. Közvetlen trauma:A fenék közvetlen ütése vagy sérülése a bőr alatti erek megrepedését okozhatja, ami zúzódásokhoz vezethet. Ez előfordulhat esések, balesetek, sportsérülések vagy fizikai viták során.
2. Orvosi eljárások:Az injekciók, például az intramuszkuláris (IM) injekciók, néha véraláfutást okozhatnak, ha a tű károsítja a közeli ereket. A fenékbiopszia vagy a területen végzett sebészeti beavatkozások szintén zúzódásokat okozhatnak.
3. Fertőzések:Egyes fertőzések, beleértve a bakteriális bőrfertőzéseket, például a cellulitist vagy a vírusos fertőzéseket, például az övsömört, a gyulladásos válasz részeként zúzódásokat okozhatnak.
4. Gyógyszerek:Bizonyos gyógyszerek, mint például az antikoagulánsok (vérhígítók), növelhetik a véraláfutások kockázatát azáltal, hogy megkönnyítik a kis erek törését.
5. Véralvadási zavarok:A véralvadást befolyásoló alapállapotok, mint például a hemofília vagy a von Willebrand-kór, könnyen zúzódásokat okozhatnak.
6. Rák:Ritkán a rák (különösen bizonyos vérrákok vagy a bőrt vagy a lágyszöveteket érintő áttétes rák) tünetként könnyű zúzódást vagy ekchymózist okozhat.
7. C- vagy K-vitamin-hiány:A kötőszövethez és a véralvadáshoz nélkülözhetetlen C-vitamin vagy K-vitamin súlyos hiánya hozzájárulhat a megnövekedett zúzódásokhoz.
8. Sport és testmozgás:Zúzódások fordulhatnak elő intenzív fizikai kontaktussal járó sportágakban, mint például a rögbi, az amerikai futball vagy a harcművészetek. Hasonlóképpen, az alsó testgyakorlatok (pl. súlyemelés) túlterheléses sérülései esetenként fenék zúzódásokat okozhatnak.
9. Esések:Idősebb felnőttek vagy mozgáskorlátozottak zúzódásokat tapasztalhatnak, ha esnek, és közvetlenül a feneküket érintik.
10. Fizikai bántalmazás:Fizikai bántalmazás vagy támadás esetén, különösen, ha a fenékre irányul, zúzódások fordulhatnak elő.
Ha egyértelmű ok nélkül megmagyarázhatatlan vagy túlzott zúzódásokat észlel a fenekén, érdemes konzultálnia egy egészségügyi szakemberrel, hogy kivizsgálja, és kizárja a mögöttes egészségügyi állapotokat vagy lehetséges problémákat. A kiváltó ok fizikális vizsgálattal, anamnézissel, laboratóriumi vizsgálatokkal vagy szükség esetén képalkotó vizsgálatokkal azonosítható. A diagnózis alapján megfelelő kezelés vagy kezelés javasolható.