Az RA általános hatását a várható élettartamra nagymértékben meghatározza a kezelés hatékonysága és a kapcsolódó állapotok kezelése. Az orvosi terápia fejlődése, beleértve a betegségmódosító antireumatikus gyógyszerek (DMARD), biológiai szerek és célzott terápiák alkalmazását, jelentősen javította az RA-s betegek prognózisát. Ezek a kezelések célja a betegség aktivitásának szabályozása, az ízületi károsodások megelőzése és a gyulladás csökkentése, ami pozitívan befolyásolhatja a várható élettartamot.
Ezenkívül a korai diagnózis és a beavatkozás döntő szerepet játszik az eredmények javításában. Az RA korai felismerésével és kezelésével az egyének profitálhatnak a tünetek időben történő kezeléséből, a betegség progressziójának megelőzéséből és a szövődmények minimalizálásából. A rendszeres megfigyelés, a gyógyszerek betartása, az életmód módosítása és az állapot kezelésének proaktív megközelítése tovább javíthatja a személy általános jólétét és élettartamát.
Érdemes megjegyezni, hogy az RA-ban szenvedő egyének várható élettartamát olyan tényezők is befolyásolhatják, amelyek nem kapcsolódnak magához a betegséghez. Ezek magukban foglalhatják az általános egészségi állapotot, az egyidejűleg előforduló egészségügyi állapotokat, például a szív- és érrendszeri betegségeket, az életmódbeli tényezőket, a társadalmi-gazdasági tényezőket és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést. Az RA kezelésének fizikai és pszichoszociális aspektusait egyaránt figyelembe vevő holisztikus megközelítés elengedhetetlen a várható élettartam optimalizálásához és a betegségben szenvedő egyének jobb életminőségének biztosításához.
Ezért, bár az RA befolyásolhatja az egyén életminőségét, megfelelő orvosi ellátással, életmód-módosításokkal, valamint a betegek és az egészségügyi szakemberek együttműködésén alapuló megközelítéssel lehetséges az állapot hatékony kezelése és a normálishoz közeli várható élettartam fenntartása.