Megnövekedett anyagcsere-igény :Az edzés nagyobb igénybevételt támaszt a szervezet energiarendszereivel szemben, ami az anyagcsere sebességének növekedéséhez vezet. Ez az anyagcsere-aktivitás növekedése több szén-dioxid (CO2) és hőtermelést eredményez.
Emelkedett testhőmérséklet :Az edzés a testhőmérséklet emelkedését is okozza. Ahogy a test keményebben dolgozik, nő a hőtermelés, és emelkedik a maghőmérséklet. Ez a hőmérséklet-emelkedés stimulálja az agy légzőközpontjait, ami a légzés sebességének és mélységének növekedéséhez vezet.
Hipoxia :Intenzív edzés során az izmok oxigénigénye meghaladhatja az oxigénellátást. Ez hipoxiát vagy oxigénhiányt okozhat a szövetekben. A hipoxia serkenti az agy légzőközpontjait, hogy növeljék a percnyi szellőzést az oxigénszint helyreállítása érdekében.
Acidózis :A tejsav az anaerob anyagcsere mellékterméke, amely akkor következik be, amikor a szervezet energiaigénye meghaladja az oxigénellátást. Az intenzív edzés során a tejsav felhalmozódik az izmokban és a véráramban, ami acidózishoz vagy a vér pH-értékének csökkenéséhez vezet. Az acidózis serkenti a légzőközpontokat, hogy fokozzák a légzést és több CO2-t ürítsenek ki, ami segít a pH-egyensúly korrigálásában.
A nyújtási receptorok stimulálása :A gyakorlat a végtagok és a légzőizmok ritmikus mozgását foglalja magában. Ezek a mozgások stimulálják a légutak és a tüdő nyúlási receptorait, amelyek jeleket küldenek az agy légzőközpontjaiba. Ez a stimuláció hozzájárul a percnyi szellőztetés növekedéséhez edzés közben.
Az edzés utáni percszellőztetés növekedése olyan élettani válasz, amely segít a szervezetnek kielégíteni a megnövekedett anyagcsere-igényeket, eltávolítani a felesleges CO2-t és hőt, valamint helyreállítani az oxigén- és pH-szintet.