A BAL során egy vékony, rugalmas csövet, úgynevezett bronchoszkópot vezetnek be az orron vagy a szájon keresztül a tüdőbe. Miután a helyére került, a bronchoszkóppal kis mennyiségű steril sóoldatot permeteznek a tüdőbe. Ez az oldat segít fellazítani és összegyűjteni a sejteket és egyéb részecskéket a légutakból és az alveolusokból (a tüdő apró légzsákjaiból). A folyadékot ezután a bronchoszkópon keresztül szívják ki, és elemzés céljából laboratóriumba küldik.
A BAL számos tüdőbetegség diagnosztizálására használható, beleértve:
* Tüdőgyulladás: A BAL segítségével azonosítható a tüdőgyulladást okozó baktérium vagy vírus típusa.
* Tuberkulózis: A BAL segítségével a tuberkulózist (TB) lehet tesztelni, amely bakteriális fertőzés, amely károsíthatja a tüdőt.
* Szarkoidózis: A BAL segítségével diagnosztizálható a szarkoidózis, egy olyan állapot, amely gyulladást okoz a tüdőben.
* Idiopátiás tüdőfibrózis: A BAL használható az idiopátiás tüdőfibrózis (IPF) diagnosztizálására, amely állapot a tüdő hegesedését okozza.
* Tüdőrák: A BAL segítségével olyan sejteket lehet gyűjteni a tüdőből, amelyek rákosak lehetnek.
* Bizonyos gyógyszerek okozta tüdőtoxicitás értékeléséhez: A BAL segítségével folyadékmintákat lehet gyűjteni a tüdőből bizonyos gyógyszerek által okozott tüdőtoxicitás felmérésére.
A BAL viszonylag biztonságos és jól tolerálható eljárás. Van azonban néhány lehetséges kockázat, mint például:
* Vérzés: A BAL néha kisebb vérzést okozhat a tüdőből.
* Fertőzés: A BAL néha fertőzést juttathat a tüdőbe.
* A légutak görcse: A BAL néha görcsöt okozhat a légutakban, ami megnehezítheti a légzést.
Összességében a BAL értékes eszköz a különféle tüdőbetegségek diagnosztizálására. Az eljárás viszonylag biztonságos és jól tolerálható, és fontos információkkal szolgálhat, amelyek segíthetnek a kezelési döntésekben.