Egészség és a Betegség
1. Fizikai vizsgálat:
- Kezelőorvosa sztetoszkóppal figyeli az Ön légzését. A szokatlan légzési hangok, például recsegés vagy sípoló légzés tüdőgyulladásra utalhatnak.
- Ütős technikával finoman megütögetik a mellkasát és a hátát, hogy azonosítsák a konszolidációs területeket (szilárdszerű szövet a tüdőben), ami tüdőgyulladásra utalhat.
2. Orvosi előzmények és tünetek:
- Kezelőorvosa érdeklődni fog az Ön kórtörténetéről, beleértve a közelmúltbeli betegségeket, és felméri az Ön tüneteit, például köhögést, lázat, mellkasi fájdalmat, légszomjat és köpettermelést.
3. Pulzoximetria:
- Egy pulzoximéternek nevezett kis eszközt helyeznek az ujjára, amely méri a vér oxigéntelítettségét. Az alacsony oxigénszint tüdőgyulladásra utalhat.
4. Mellkasröntgen:
- A röntgenfelvételek kimutathatják a tüdőgyulladásra jellemző infiltrátumok (folyékony vagy gyulladásos sejtek) jelenlétét a tüdőben.
5. Vérvizsgálatok:
- A teljes vérkép (CBC) tesztek fertőzésre, például tüdőgyulladásra utaló emelkedett fehérvérsejtszámot jelezhetnek.
- A C-reaktív protein (CRP) és a prokalcitonin tesztek szintén segíthetnek a bakteriális tüdőgyulladás diagnosztizálásában.
6. Köpetkultúra:
- Ha köpet köhög, azt összegyűjtik és tenyésztési vizsgálatra küldik, hogy azonosítsák a tüdőgyulladást okozó baktériumot vagy vírust.
7. Tüdő ultrahang:
- Bizonyos esetekben a tüdő ultrahangvizsgálata alkalmazható a tüdőben lévő folyadék vagy gyulladásos elváltozások jelenlétére, amelyek tüdőgyulladásra utalnak.
8. Bronchoszkópia és Bronchoalveolaris Lavage (BAL):
- Vékony, rugalmas csövet (bronchoszkópot) helyezünk a száján vagy az orrán keresztül a tüdőbe, hogy megvizsgáljuk a légutakat. A BAL magában foglalja a sóoldat becsepegtetését és kinyerését, hogy a tüdőből mintákat nyerjenek elemzés céljából.
Az orvos által javasolt speciális diagnosztikai tesztek olyan tényezőktől függhetnek, mint a tünetei, általános egészségi állapota és a tüdőgyulladás gyanúja.