1. Intersticiális ödéma:
- A tüdőödéma korai szakaszai gyakran intersticiális ödémaként manifesztálódnak, ahol a folyadék felhalmozódik az alveolusok közötti intersticiális terekben.
- A röntgenleletek a következők:
- Homályos vagy gyapotszerű megjelenés az érintett tüdőrégiókban.
- Az intersticiális jelölések fokozottabb kiemelése, retikuláris vagy csipkeszerű mintázatot adva.
2. Alveoláris ödéma:
- A tüdőödéma előrehaladtával a folyadék felhalmozódik magukban az alveolusokban, ami alveoláris ödémához vezet.
- A röntgenleletek a következők:
- Foltos vagy összefolyó területek kifehéredő homályossággal, ami folyadékkal telt alveolusokra utal.
- Különleges tüdőnyomok elvesztése és a mögöttes struktúrák elhomályosítása.
3. Kerley B sorok:
- A Kerley B vonalak rövid, vízszintes lineáris opacitások, amelyek a hilumtól (a tüdő középső része) a periféria felé nyúlnak.
- Intersticiális ödémát jelentenek, és általában a tüdőödéma korai vagy enyhe eseteiben észlelhetők.
4. Légi bronchogramok:
- A levegő bronchogramok sötét, levegővel teli hörgőkként jelennek meg az ödémás tüdőszövetben.
- Akkor fordulnak elő, ha a hörgők levegővel teltek maradnak, miközben a környező tüdőszövet folyadékkal telt.
5. A véráramlás újraelosztása:
- A tüdőödéma a véráramlás újraeloszlásához vezethet a tüdőben.
- A röntgenfelvételek a felső tüdőzónákban megnövekedett vaszkuláris, az alsó tüdőzónákban pedig csökkent nyomokat mutathatnak a gravitációs hatások miatt.
6. Pleurális effúziók:
- Súlyos tüdőödéma esetén folyadék halmozódhat fel a pleurális térben, ami pleurális effúziókhoz vezethet.
- A röntgenfelvételek a kosztofréniás szögek eltompulását (ahol a rekeszizom találkozik a bordaívvel) és a pleurális terekben lehetséges folyadékgyülemeket mutatnak ki.
7. Kardiomegália:
- A mögöttes szívbetegségek, mint például a szívelégtelenség, hozzájárulhatnak a tüdőödémához.
- A röntgenfelvételek a szív megnagyobbodását (kardiomegáliát) mutathatják, ami szívműködési zavarra utal.
Fontos megjegyezni, hogy a mellkasröntgen-leletek önmagukban nem feltétlenül elegendőek a tüdőödéma végleges diagnózisához. Az átfogó értékeléshez gyakran szükség van klinikai tünetekre, fizikális vizsgálati eredményekre és további diagnosztikai vizsgálatokra, mint például az echokardiográfia vagy a vér oxigénszintjének mérése.