1. A légzőizmok ellazítása:
Belégzéskor a rekeszizom és a bordaközi izmok összehúzódnak, aminek következtében a mellkasi üreg kitágul, a tüdő pedig felfújódik. A kilégzés során ezek az izmok ellazulnak, lehetővé téve a mellkasi üreg nyugalmi helyzetébe való visszahúzódását.
2. A tüdő rugalmas visszarúgása:
A tüdő a kötőszövetükben lévő elasztinszálak miatt eredendő rugalmassággal rendelkezik. Amikor a tüdőt belélegzés közben felfújják, az elasztinszálak megnyúlnak. Ahogy a légzőizmok ellazulnak a kilégzés során, az elasztinszálak visszahúzódnak, aminek következtében a tüdő passzívan leereszti és kivezeti a levegőt.
3. Nyomásgradiensek:
Belégzéskor a légzőizmok összehúzódása negatív nyomást (alacsonyabb nyomást) hoz létre a mellüregben a külső légköri nyomáshoz képest. Ez a negatív nyomás levegőt szív a tüdőbe. A kilégzés során az izmok ellazulása lehetővé teszi, hogy a mellüregben a nyomás a légköri nyomáshoz képest enyhén pozitívvá váljon. Ez a pozitív nyomásgradiens a levegő kiáramlását idézi elő a tüdőből.
4. Hasi izmok:
A hasi izmok összehúzódása a kilégzés során tovább növelheti a nyomást a mellüregben, hozzájárulva a levegő tüdőből való kilökődéséhez.
Összefoglalva, a levegő a kilégzés során elsősorban a légzőizmok visszarúgása és a tüdő rugalmas tulajdonságai miatt áramlik ki a tüdőből. A légzőizmok ellazulása, az elasztinrostok visszarúgása, a nyomásgradiensek és a hasizmok összehúzódása egyaránt hozzájárul a kilégzés folyamatához.