Ismertesse azokat a rutin méréseket, amelyeket az egészségügyi dolgozók alkalmaznának a vérmérgezés megfigyelésére?

A vérmérgezés, más néven szepszis monitorozása számos rutin mérést foglal magában, amelyeket az egészségügyi dolgozók használnak a páciens állapotának felmérésére és előrehaladásának nyomon követésére. Íme néhány fontosabb mérés:

1. Életjelek:

- Hőmérséklet: A láz, jellemzően 38 °C (100,4 °F) feletti, a fertőzés gyakori jele.

- Pulzusszám: A gyors szívverés (tachycardia), amely gyakran meghaladja a 90 ütést percenként (bpm), szepszisre utalhat.

- Légzési frekvencia: A megnövekedett légzésszám (tachypnea), jellemzően 20 légzés/perc felett, légzési nehézség jele lehet.

- Vérnyomás: Alacsony vérnyomás (hipotenzió) fordulhat elő súlyos szepszisben.

2. Fehérvérsejtszám (WBC) és differenciál:

- Összes WBC-szám: A magas vagy alacsony fehérvérsejtszám fertőzést jelezhet.

- Differenciális WBC-szám: A fehérvérsejtek bizonyos típusai, mint például a neutrofilek és a limfociták, információkkal szolgálhatnak a fertőzés típusáról.

3. Vérkultúrák:

- Vérmintákat vesznek a tenyésztéshez, és azonosítják a fertőzésért felelős kórokozó mikroorganizmust.

4. C-reaktív fehérje (CRP) és prokalcitonin:

- CRP: Ez a gyulladásos marker a fertőzésre adott válaszként növekszik.

- Prokalcitonin: Hormonprekurzor, amely bakteriális fertőzést jelezhet, és gyakran használják a bakteriális és vírusos fertőzések megkülönböztetésére.

5. Laktát:

- A megemelkedett vér laktátszintje szöveti hipoxia, rossz perfúzió és súlyos szepszis jele lehet.

6. Artériás vérgáz elemzés:

- Méri az oxigén és a szén-dioxid szintjét az artériás vérben, ami légzési elégtelenségre vagy sav-bázis egyensúlyhiányra utalhat.

7. Májfunkciós vizsgálatok (LFT) és vesefunkciós tesztek (KFT):

- Ezek a tesztek a máj- és vesefunkciókat értékelik, amelyeket a szepszis befolyásolhat.

8. Alvadási vizsgálatok:

- A szepszis megváltoztathatja a véralvadást, ezért olyan teszteket, mint a protrombin idő (PT), a nemzetközi normalizált arány (INR) és a thrombocytaszám monitorozása szükséges a vérzési kockázat és az alvadási funkció értékeléséhez.

9. Folyadékegyensúly:

- A folyadékbevitel és -kibocsátás szigorú ellenőrzése elengedhetetlen a megfelelő szöveti perfúzió fenntartásához és a folyadéktúlterhelés megelőzéséhez.

10. Oxigéntelítettség (SpO2):

- Pulzoximetriát használnak a vér oxigéntelítettségi szintjének monitorozására, mivel a szepszis csökkent oxigénellátáshoz vezethet.

11. Központi vénás nyomás (CVP):

- Kritikus állapotú betegeknél a CVP-t monitorozzák, hogy felmérjék a folyadék állapotát és irányítsák a folyadék újraélesztését.

Az egészségügyi dolgozók rendszeres időközönként, kritikus esetekben óránként ellenőrzik ezeket és más paramétereket, hogy nyomon kövessék a beteg állapotában bekövetkezett változásokat, és ennek megfelelően módosítsák kezelési tervüket. A szepszis korai felismerése és agresszív kezelése kulcsfontosságú a betegek kimenetelének javításához.