Egyes legendák az alsereket magányos lényekként ábrázolják, míg mások kis közösségekben vagy csoportokban élőként írják le őket. Gyakran kapcsolódnak a vízforrások védelméhez és a természet megőrzéséhez. A hagyományos mesék úgy írják le az alsereket, mint a vízi utak és az őket körülvevő finom ökoszisztéma őrzőit.
Az alserek az emberekkel szembeni gyengéd és barátságos természetükről ismertek, különösen azokkal, akik tisztelik és törődnek a környezettel. Úgy gondolják, hogy rejtett kincsek őrzői, például értékes drágakövekkel és ásványokkal teli víz alatti barlangok. Azt mondják, hogy a természet iránti tiszteletük és törődésük jutalmaként az alserek az arra érdemes egyéneket elvezethetik ezekhez a kincsekhez.
Spanyolország egyes régióiban az alsereket a "mouras encantadas"-hoz (elvarázsolt mór nőkhöz) kötik, akikről azt hitték, hogy a víz alatti palotákban rekedt hercegnők vagy királynők. Ezekben a történetekben az alserek segítik a mouras encantadasokat azzal, hogy megvédik lakásukat és biztonságban tartják létezésük titkát.
Alserekről is köztudott, hogy nagyszerű zenészek, éneklésük és hangszerjátékuk nyugtató és elbűvölő hatású. Egyes legendák szerint az embereket, akik be mernek lépni a vizes birodalmukba, lebilincseli az alseres zenéje, amitől elvarázsolják őket, és még az időérzéküket is elvesztik.
Összességében az alsereket gyengéd és varázslatos lényeknek tartják, amelyek jelentős szerepet játszanak a környezet védelmében és a természeti kincsek megőrzésében. A folklórban és az irodalomban a természettel való kapcsolatuk, zenei tehetségük és a kíváncsi vagy arra érdemes emberekkel való interakcióik miatt ünneplik őket.