Egészség és a Betegség
Agygyulladás:Az agyvelőgyulladás gyulladást okoz az agyszövetben, ami megzavarhatja az agy normális elektromos tevékenységét. Ez a zavar görcsrohamokhoz vezethet.
Rendellenes elektromos aktivitás:Az encephalitis által okozott gyulladás és károsodás rendellenes elektromos aktivitást eredményezhet az agyban, ami görcsrohamoknak megfelelő környezetet teremt.
Kortikális irritáció:Az agyvelőgyulladás irritációt és károsodást okozhat az agykéregben, az agy legkülső rétegében, amely különféle funkciókért felelős, beleértve a motoros vezérlést és az érzékszervi feldolgozást. Ez az irritáció rohamokat válthat ki.
Változások a neurotranszmitterek szintjében:Az agyvelőgyulladás befolyásolja az agy kényes egyensúlyát a neurotranszmitterek között, az agysejtek közötti kommunikációt elősegítő kémiai hírvivők között. A neurotranszmitterek szintjének megváltozása, mint például a serkentő neurotranszmitterek számának növekedése vagy a gátló neurotranszmitterek számának csökkenése egyensúlyhiányt idézhet elő, amely kedvez a rohamok előfordulásának.
Agyödéma:Súlyos agyvelőgyulladás esetén a gyulladás agyi ödémához vagy az agy duzzadásához vezethet. Ez a megnövekedett koponyaűri nyomás megzavarhatja az agyműködést és görcsrohamokat okozhat.
Bizonyos agyi régiók károsodása:Az agy egyes régiói, például a halántéklebenyek, hajlamosabbak a rohamokra. Az agyvelőgyulladással összefüggő károsodások ezeken a sérülékeny területeken növelhetik a rohamok valószínűségét.
Ezek a tényezők önmagukban vagy kombinációban hozzájárulhatnak a görcsrohamok kialakulásához agyvelőgyulladásban szenvedő egyénekben. A specifikus mechanizmusok és kiváltó okok az agyvelőgyulladás kiváltó okától és az egyénnek a fertőzésre vagy gyulladásra adott egyedi agyi reakciójától függően változhatnak.