1. Struktúra:
A szívizom egyes sejtekből, úgynevezett kardiomiocitákból áll. A kardiomiociták hosszúkás, hengeres sejtek, amelyeknek egyetlen magjuk van, a sejt középpontjának közelében. Ezek csíkozottak, ami azt jelenti, hogy mikroszkóp alatt nézve világos és sötét sávok ismétlődő mintája van.
2. Interkalált lemezek:
A szívizomsejteket speciális struktúrák, úgynevezett interkalált lemezek kapcsolják egymáshoz. Az interkalált korongok dezmoszómákból és réscsatlakozásokból állnak. A dezmoszómák mechanikus kapcsolatokat biztosítanak a sejtek között, megakadályozva azok szétválását az összehúzódások során. A réscsatlakozások lehetővé teszik az ionok átjutását egyik sejtből a másikba, lehetővé téve a gyors elektromos kommunikációt és a szinkronizált összehúzódásokat.
3. Miofilamentumok:
A vázizomzathoz hasonlóan a szívizomsejtek aktinból és miozinból álló myofilamentumokat tartalmaznak. Az aktin filamentumok vékonyak és a troponin fehérjét tartalmazzák, míg a miozin filamentumok vastagok és a miozin fehérjét tartalmazzák. Ezek a myofilamentumok ismétlődő szarkomer mintázatba rendeződnek, amely az izomösszehúzódásért felelős.
4. Összehúzási mechanizmus:
A szívizom összehúzódása a vázizom összehúzódásához hasonló folyamaton keresztül történik. Amikor egy akciós potenciál eléri a szívizomsejteket, kalciumionok felszabadulását idézi elő a szarkoplazmatikus retikulumból. A kalciumionok az aktin filamentumain lévő troponinhoz kötődnek, és olyan konformációs változást váltanak ki, amely lehetővé teszi a miozinfejek aktinhoz való kötődését. Ez a kötés erőt generál, és izomösszehúzódást eredményez.
5. Autoritmiás:
A szívizom egyedülálló módon képes ritmikusan összehúzódni külső stimuláció nélkül. Ezt a tulajdonságot autoritmikusnak nevezik, és elengedhetetlen a szív folyamatos pumpáló működéséhez. A szívben, különösen a sinoatriális (SA) csomópontban található speciális pacemakersejtek elektromos impulzusokat generálnak, amelyek a szívizomban terjednek, összehúzódásokat okozva.
6. Beidegzés:
A szívizmot szimpatikus és paraszimpatikus idegek is beidegzik. A szimpatikus stimuláció általában növeli a szívfrekvenciát, az összehúzódás erejét és a szívizom oxigénigényét, míg a paraszimpatikus stimuláció jellemzően csökkenti a szívfrekvenciát és a szívizom oxigénigényét.
7. Vérellátás:
A szívizom gazdag vérellátással rendelkezik a koszorúereken keresztül. Ezek az artériák oxigénnel és tápanyagokkal látják el a szívizomsejteket, és eltávolítják a salakanyagokat. A szív elégtelen véráramlása (ischaemia) mellkasi fájdalmat (anginát) vagy akár szívrohamot is okozhat.
8. Alkalmazkodás és javítás:
A szívizomnak korlátozott a regenerációs képessége a vázizomzathoz képest. A megnövekedett munkaterhelés vagy sérülés hatására a szív hipertrófiát szenvedhet, ami a kardiomiociták méretének növekedését jelenti. A súlyos vagy hosszan tartó károsodás azonban szívelégtelenséghez vezethet, ha a szív nem képes megfelelő működést fenntartani.
Összefoglalva, a szívizom egy speciális izomszövet, amely a szív falait alkotja. Felelős a szív ritmikus összehúzódásáért és ellazulásáért, biztosítva a folyamatos vérkeringést az egész szervezetben.