1. Margináció :Amikor a leukociták gyulladásra vagy sérülésre utaló kémiai jeleket érzékelnek, egy marginációnak nevezett folyamaton mennek keresztül. A margináció során a leukociták a véráram közepétől az érfal felé mozognak. Ez lehetővé teszi számukra, hogy szoros érintkezésbe kerüljenek a véredényt bélelő endothel sejtekkel.
2. Tapadás :Miután a leukociták az endothelsejtek közvetlen közelében vannak, a felületükön kifejeződő specifikus adhéziós molekulákon keresztül tapadnak az érfalhoz. Ezek az adhéziós molekulák az endotélsejteken lévő komplementer molekulákhoz, például szelektinekhez és integrinekhez kötődnek.
3. Diapedézis :Az adhéziót követően a leukociták diapedézisen mennek keresztül, ami az endothelsejtek és az alatta lévő bazális membrán közötti rések átpréselésének folyamata. Ez lehetővé teszi számukra, hogy elhagyják a véráramot, és bejussanak a környező szövetekbe.
4. Kemotaxis :A leukocitákat kémiai jelek, úgynevezett kemoattraktánsok irányítják a gyulladás vagy szövetpusztulás helye felé. Ezeket a kemoattraktánsokat a gyulladás helyén sérült sejtek, baktériumok és más immunsejtek termelik. A leukociták érzékelik a kemoattraktánsokat, és ezeknek a jeleknek a magasabb koncentrációja felé haladnak a kemotaxis nevű folyamaton keresztül.
5. Extravasáció :Amint a leukociták átvándoroltak az érfalon, extravazáción mennek keresztül, ami a perivaszkuláris térből a környező szövetekbe való mozgás folyamata. Ez további adhéziót és migrációt jelent az extracelluláris mátrixon keresztül.
Ezeket a lépéseket követve a leukociták képesek elhagyni a véráramot, és eljutni a gyulladás vagy szövetpusztulás helyére, ahol elláthatják funkcióikat, mint például a fagocitózis, a kórokozók elpusztítása és az immunválasz elősegítése érdekében citokinek felszabadítása.