1. Tartalék funkció: Annak ellenére, hogy a vese nem működik, mégis elláthat tartalék funkciót, például hormonszabályozást és az elektrolit-egyensúly fenntartását. A vese eltávolítása nagyobb terhet jelenthet a fennmaradó vesére, és potenciálisan ronthatja a vese általános működését.
2. Anatómiai szempontok: A nem működő vese elhelyezkedése és a környező struktúrák műtétileg bonyolulttá és kockázatossá tehetik eltávolítását. A vese eltávolítása kiterjedt műtéttel és lehetséges szövődményekkel járhat a közeli szervekkel, idegekkel és erekkel kapcsolatban.
3. A nefronok megőrzése: Egyes esetekben a nem működő vese még mindig tartalmazhat egészséges nefronokat, a vesék funkcionális egységeit. Ezek a nefronok életképesek lehetnek az átültetésre vagy a jövőbeni regenerációra orvosi beavatkozások révén. A nem működő vese megőrzése lehetőséget kínál a jövőbeni terápiákra.
4. Tünetek vagy szövődmények hiánya: Ha egy nem működő vese nem okoz tüneteket vagy szövődményeket, például fájdalmat, fertőzést vagy elzáródást, előfordulhat, hogy nem szükséges eltávolítani. Amíg a fennmaradó vese megfelelően működik, előfordulhat, hogy nincs szükség azonnali sebészeti beavatkozásra.
5. Patient Preferences: Egyes betegek szívesebben kerülik a műtétet, vagy olyan vallási vagy kulturális meggyőződésük van, amely elriasztja a szervek eltávolítását. Ilyen esetekben a nem működő vese eltávolítására vonatkozó döntés végső soron a páciens kívánságaitól és értékeitől függhet.
Fontos megjegyezni, hogy a nem működő vese kezelésével kapcsolatos döntés összetett és egyénre szabott. Különböző tényezőket, köztük a páciens általános egészségi állapotát, a megmaradt vese állapotát, valamint a műtét lehetséges kockázatait és előnyeit gondosan mérlegelni kell a megfelelő cselekvési mód meghatározása előtt.