Étrendi tényezők:
- Magas nátriumbevitel: A nátrium túlzott fogyasztása, különösen a feldolgozott és gyorsételekből, növelheti a vesekőképződés kockázatát. A nátrium csökkenti a kalcium felszívódását a vesékben, ami magasabb kalciumszintet eredményez a vizeletben, ami hozzájárulhat a kőképződéshez.
- Alacsony folyadékbevitel: A nem megfelelő folyadékfogyasztás, különösen a víz, koncentrált vizelethez vezethet, ami növeli a kőképződés esélyét. A víz segít a vizelet hígításában és a felesleges ásványi anyagok kiürítésében, amelyek hozzájárulhatnak a kőképződéshez.
- Dús fehérjetartalmú étrend: Az állati fehérjékben, különösen a vörös húsokban gazdag étrend növelheti a húgysav és a kalcium vizelettel történő kiválasztását, hozzájárulva bizonyos típusú vesekövek kialakulásához.
- Magas oxalátbevitel: A magas oxaláttartalmú élelmiszerek, mint például a spenót, a rebarbara, a cékla és a dió, hozzájárulhatnak a kalcium-oxalát kövek, a vesekövek leggyakoribb típusának kialakulásához.
Orvosi állapotok:
- Hyperparathyreosis: A túlműködő mellékpajzsmirigy a szervezet kalcium- és foszfátszintjének egyensúlyhiányát okozhatja, növelve a kalcium-foszfát vesekövek kialakulásának kockázatát.
- Kiszáradás: A súlyos vagy krónikus kiszáradás tömény vizelethez vezethet, ami növeli a kőképződés valószínűségét.
- Bizonyos egészségügyi feltételek: Az olyan állapotok, mint az elhízás, a cukorbetegség, a köszvény és a húgyúti fertőzések, növelhetik a vesekőképződés kockázatát.
Genetikai hajlam:
- Családi előzmények: Azoknál az egyéneknél, akiknek a családjában előfordult vesekő, nagyobb a kockázata a betegség kialakulásának. A genetikai tényezők befolyásolhatják azt, hogy a szervezet hogyan kezel bizonyos ásványi anyagokat és folyadékokat, növelve a kőképződési hajlamot.
Fontos megjegyezni, hogy bár ezek a tényezők hozzájárulhatnak a vesekőképződéshez, nem feltétlenül garantálják, hogy egy személyben kövek alakulnak ki. A vesekő képződését általában több tényező kombinációja befolyásolja, és döntő fontosságú, hogy bizonyos kockázati tényezőkkel küzdő egyének konzultáljanak egy egészségügyi szakemberrel a megfelelő megelőző intézkedések és kezelési stratégiák érdekében.