Mennyi az esély a túlélésre az 1840-es kolera esetében?

Az 1840-es években a kolera halálos betegség volt, magas halálozási aránnyal. Az 1840-es években a kolerás betegek teljes túlélési arányát 50% körülire becsülték, ami azt jelenti, hogy a betegségben szenvedők körülbelül fele túlélte. A túlélési arány azonban számos tényezőtől függően változott, beleértve a fertőzés súlyosságát, az egyén életkorát és általános egészségi állapotát, valamint az orvosi ellátás elérhetőségét.

A kolera enyhe eseteiben a túlélési arány akár 80% is lehet, míg súlyos esetekben a túlélési arány akár 20% is lehet. A gyerekek és az idősek nagyobb valószínűséggel haltak meg kolerában, mint a felnőttek, és a legyengült immunrendszerűek vagy az alapbetegségben szenvedők is nagyobb kockázatnak voltak kitéve.

Hatékony orvosi kezelés hiányában a kolerakezelés alappillérei az 1840-es években a szupportív ellátás és a folyadékpótlás volt. A betegek gyakran kaptak folyadékot szájon át vagy intravénásan, hogy pótolják a hasmenés és hányás következtében elvesztett folyadékot. Ópiumot vagy más gyógyszereket is kaphatnak az olyan tünetek enyhítésére, mint a fájdalom és a hasmenés.

Az orális rehidratációs terápia (ORT) fejlődése az 1960-as években forradalmasította a kolera kezelését, és jelentősen javította a túlélési arányokat. Az ORT magában foglalja a hasmenés és hányás következtében elvesztett folyadékok és elektrolitok pótlását egy egyszerű víz, sók és cukor oldattal. Ez az oldat könnyen beadható szájon át, és kimutatták, hogy akár 90%-kal csökkenti a halálozási arányt.