Molekuláris mimikri: A Streptococcus olyan fehérjéket és antigéneket termel, amelyek nagyon hasonlítanak az emberi szövetekre. Ez a hasonlóság lehetővé teszi a baktériumok számára, hogy álcázzák magukat, ami kihívást jelent az immunsejtek számára, hogy különbséget tegyenek saját és nem önmaguk között. Az emberi fehérjék utánzásával a Streptococcus elkerülheti, hogy az immunrendszer felismerje és megsemmisítse.
Biofilm képződés: A Streptococcusok védő sejtközösségeket, úgynevezett biofilmeket képezhetnek, amelyek megvédik őket az immuntámadástól. Ezek a biofilmek fizikai akadályként működnek, amelyek korlátozzák az immunsejtek és antitestek hozzáférését a baktériumokhoz. A biofilmeken belül a Streptococcus sejtek rugalmasabbak és jobban ellenállnak az immunvédelemnek.
A virulenciafaktorok kiválasztása: A Streptococcus különféle virulenciafaktorokat választ ki, amelyek közvetlenül befolyásolják az immunrendszer működését. Ezek a tényezők közé tartoznak az enzimek, toxinok és szuperantigének, amelyek megzavarják az immunsejtek normális működését. Például egyes streptococcus enzimek lebonthatják az antitesteket és a komplement fehérjéket, ami rontja a gazdaszervezet azon képességét, hogy eliminálja a baktériumokat.
Szuperantigének: A streptococcus szuperantigének erős toxinok, amelyek a T-sejtek nagy részét aktiválhatják, ami túlzott és ellenőrizetlen immunválaszhoz vezet. A szuperantigének a normál antigénfelismerési folyamaton kívül mind a T-sejtekhez, mind az antigénprezentáló sejtekhez (APC) kötődnek, ami széles körben elterjedt T-sejt-aktivációt és citokin felszabadulást okoz. Ez a szabályozatlan immunválasz súlyos és szisztémás fertőzésekhez vezethet.
A fagocitózis gátlása: A Streptococcus olyan anyagokat termelhet, amelyek megzavarják a fagocitózist, azt a folyamatot, amelynek során az immunsejtek, például a neutrofilek és a makrofágok elnyelik és elpusztítják az idegen részecskéket. A fagocitózis gátlásával a Streptococcus elkerülheti az immunrendszer kimutatását és megsemmisítését.
Gyulladásgátló reakciók: A Streptococcus képes manipulálni a gazdaszervezet immunválaszát azáltal, hogy elősegíti a gyulladáscsökkentő állapotot. A baktériumok olyan faktorokat szabadítanak fel, amelyek elnyomják a gyulladást elősegítő citokinek termelődését, amelyek általában aktiválják és az immunsejteket a fertőzés helyére irányítják. A gyulladásos válasz csillapításával a Streptococcus csökkentheti az immunrendszer felügyeletét és elősegítheti a gazdaszervezeten belüli terjedését.
Ezek az immunelkerülési stratégiák lehetővé teszik a Streptococcus számára, hogy fertőzéseket hozzon létre és tartson fenn a gazdaszervezetben, és számos betegséget okoz, beleértve a mandulagyulladást, a pharyngitist, a skarlátot és az invazívabb fertőzéseket, például a streptococcus toxikus sokk szindrómát (STSS). A Streptococcus által az immunrendszer becsapására alkalmazott mechanizmusok megértése kulcsfontosságú a streptococcus fertőzések elleni hatékony megelőzési és kezelési stratégiák kidolgozásához.