Opsonization :Az antitestek opszoninként is működhetnek, elősegítve a kórokozók fagocitózisát (lenyelését) az immunsejtek, például a makrofágok és a neutrofilek által. Az antitestek a kórokozó felszínén lévő antigénekhez kötődnek, így azok jobban felismerhetők és a fagociták könnyebben bekebelezhetők.
Az aktiválás kiegészítése :Az antitestek aktiválhatják a komplementrendszert, a fehérjék kaszkádját, amely a kórokozók elpusztításához vezet. Amikor az antitestek a kórokozó felszínén lévő antigénekhez kötődnek, kiválthatják a klasszikus komplement útvonalat. Ez az útvonal több komplement fehérje egymás utáni aktiválását foglalja magában, ami egy membrántámadási komplex kialakulását eredményezi, amely átszúrja a kórokozó sejtmembránját és sejtlízist okoz.
Antitest-függő sejt-közvetített citotoxicitás (ADCC) :Az antitestek ADCC-t is közvetíthetnek, egy olyan folyamatot, amelyben az immunsejtek, például a természetes gyilkos sejtek (NK) vagy a makrofágok elpusztítják az antitestekkel bevont célsejteket. Amikor az antitestek a célsejt felszínén lévő antigénekhez kötődnek, NK-sejteket vagy makrofágokat toborozhatnak, és aktiválhatják azokat, hogy a célsejtet elpusztító citotoxikus molekulákat szabadítsák fel.
Ezeken a fő mechanizmusokon kívül az antitestek más immunfunkciókban is részt vesznek, mint például az antitest-függő fagocitózisban (ADP) és az antitest által közvetített gyulladásban. Az antitestek a humorális immunválasz alapvető összetevői, és létfontosságú szerepet játszanak a gazdaszervezet fertőzésekkel szembeni védelmében.