1. Csontvelő-rendellenességek: A monociták a csontvelőből származnak. Ezért minden olyan rendellenesség, amely befolyásolja a csontvelő működését, mint például a leukémia, a mielodiszpláziás szindrómák vagy az aplasztikus anémia, alacsony monocitákat eredményezhet.
2. Szepszis és fertőzések: Az elsöprő fertőzések, mint például a szepszis, vagy bizonyos vírusos és bakteriális fertőzések, mint például a brucellózis vagy a tuberkulózis, a monocitatermelés csökkenéséhez vezethetnek.
3. Autoimmun betegségek: Egyes autoimmun állapotok, mint például a rheumatoid arthritis vagy a szisztémás lupus erythematosus, arra késztethetik az immunrendszert, hogy megtámadják és elpusztítsák a monocitákat.
4. Kortikoszteroidok és kemoterápia: Bizonyos gyógyszerek, különösen a nagy dózisú kortikoszteroidok és a kemoterápiás gyógyszerek átmenetileg elnyomhatják a csontvelő működését, ami alacsony monocitaszámhoz vezethet.
5. Veleszületett állapotok: A ritka genetikai rendellenességek, mint például a Chediak-Higashi-szindróma vagy a Wiskott-Aldrich-szindróma, születéstől fogva alacsony monocitákat okozhatnak.
6. Splenomegalia: A megnagyobbodott lép (splenomegalia) leválaszthatja és befoghatja a monocitákat, ami a véráramban alacsony számhoz vezet.
7. Májcirrhosis: Az előrehaladott májbetegség, mint például a cirrhosis, károsíthatja a monociták termelését és felszabadulását.
8. HIV/AIDS: A humán immundeficiencia vírus (HIV) fertőzés károsíthatja a csontvelőt és befolyásolhatja a monocita termelést.
Fontos megjegyezni, hogy az alacsony monocitaszám gyakran egy mögöttes egészségügyi állapot következménye. Ha tartós monocitopéniája van, keresse fel kezelőorvosát a megfelelő értékelés és diagnózis érdekében az ok meghatározásához.