1. Antigénprezentáció:A segítő T-sejtek közvetítőként működnek az antigénprezentáló sejtek (APC) és más immunsejtek között. Amikor az APC-k, például a makrofágok vagy a dendritikus sejtek elnyelik és feldolgozzák a kórokozókat, a kórokozó fragmentumait (antigénjeit) jelenítik meg sejtfelszínükön. A segítő T-sejtek felismerik ezeket az MHC-II-antigén komplexeket és kötődnek hozzájuk az APC felületén.
2. Citokin szekréció:Az antigén felismerésekor a helper T-sejtek aktiválódnak és proliferációnak indulnak. E folyamat során különféle citokineket választanak ki, amelyek kis fehérjék, amelyek hírvivőként működnek az immunrendszerben. A helper T-sejtek által termelt kulcsfontosságú citokinek a következők:
- Interleukin-2 (IL-2):Az IL-2 elősegíti a T-sejtek növekedését és proliferációját, beleértve a segítő T-sejteket és a citotoxikus T-sejteket is.
- Interleukin-4 (IL-4):Az IL-4 serkenti a B-sejtek differenciálódását antitest-termelő plazmasejtekké.
- Interferon-gamma (IFN-γ):Az IFN-γ aktiválja a makrofágokat és fokozza azok mikrobicid aktivitását. Elősegíti a citotoxikus T-sejtek fejlődését is.
3. B-sejtaktiválás és antitest-termelés:A segítő T-sejtek kritikus szerepet játszanak a B-sejtek aktiválásában, amelyek felelősek az antitestek termeléséért. Olyan jeleket adnak, amelyek a B-sejteket arra serkentik, hogy klonális expanzión menjenek keresztül, plazmasejtekké differenciálódjanak, és nagy mennyiségű antigén-specifikus antitestet választanak ki. Ezek az antitestek semlegesíthetik a kórokozókat, megjelölhetik azokat más immunsejtek általi megsemmisítéshez, és megakadályozhatják, hogy bejussanak a gazdasejtekbe.
4. Kölcsönhatás citotoxikus T-sejtekkel:A segítő T-sejtek kölcsönhatásba lépnek citotoxikus T-sejtekkel (CD8+ T-sejtek), hogy fokozzák a fertőzött sejteket elpusztító képességüket. A segítő T-sejtek olyan citokineket választanak ki, mint az IL-2, amely elősegíti a citotoxikus T-sejtek proliferációját és aktiválását. Ezenkívül a segítő T-sejtek olyan jeleket szolgáltatnak, amelyek segítenek a citotoxikus T-sejteknek felismerni és lizálni a fertőzött célsejteket.
5. Az immunválasz szabályozása:A segítő T-sejtek szintén hozzájárulnak az immunválaszok szabályozásához. Különböző részhalmazokra tudnak differenciálódni, mint például Th1, Th2, Th17 és szabályozó T-sejtek (Tregek), amelyek mindegyike eltérő funkcióval és citokinprofillal rendelkezik. Ezek az alcsoportok segítenek az immunaktiválás és az immuntolerancia közötti egyensúly szabályozásában, megelőzve a túlzott vagy nem megfelelő immunválaszokat.
Összességében a helper T-sejtek az adaptív immunrendszer alapvető alkotóelemei, kritikus szerepet játszanak a kórokozók elleni védekezés koordinálásában más immunsejtekkel való kölcsönhatásaik és citokinek termelése révén. Lehetővé teszik a szervezet számára, hogy specifikus és célzott immunválaszokat hozzon létre a fertőzések leküzdésére, és hozzájáruljon a hosszan tartó immunológiai memória fenntartásához.