1. Kezdeti kezelés:
- Pihenés és hidratálás:A betegeket arra ösztönzik, hogy pihenjenek és maradjanak hidratáltak kis korty tiszta folyadékkal.
- Hányáscsillapítók:Az orvosok hányáscsillapító gyógyszereket írhatnak fel az émelygés és hányás megfékezésére. Az általánosan használt hányáscsillapítók közé tartozik az ondansetron (Zofran), a prometazin (Phenergan) és a metoklopramid (Reglan).
2. A kiváltó ok kezelése:
- Fertőzések:Ha a hányást fertőzés okozza, antibiotikumokat vagy vírusellenes gyógyszereket írnak fel a fertőzés kezelésére és a tünetek csökkentésére.
- Ételmérgezés:Ételmérgezés esetén az orvosok támogató kezelést javasolhatnak, beleértve a kiszáradás és az elektrolit egyensúlyhiány kezelését.
- Mozgási betegség:utazási betegség esetén az orvosok vény nélkül kapható vagy vényköteles hányinger elleni gyógyszereket ajánlhatnak, például szkopolamint (Transderm Scop) vagy dimenhidrinátot (Dramamine).
- Gastritis vagy peptikus fekély:Olyan gyógyszerek, mint a protonpumpa-gátlók (PPI-k) vagy a hisztamin-2 receptor antagonisták (H2RA-k) alkalmazhatók a gyomor savtermelésének csökkentésére és a tünetek enyhítésére.
- Terhességhez kapcsolódó hányás (reggeli rosszullét):Az orvosok életmódbeli változtatásokat és gyógyszereket javasolhatnak a terhesség alatti hányinger kezelésére.
- Neurológiai rendellenességek:Ha egy neurológiai állapot hányást okoz, az orvosok speciális gyógyszereket vagy kezeléseket javasolhatnak az alapbetegség kezelésére.
3. Súlyos vagy tartós hányás:
- Intravénás (IV) folyadékok:Az erős hányás kiszáradáshoz vezethet, ezért az orvosok folyadékot adhatnak be IV-en keresztül a folyadékegyensúly helyreállítása érdekében.
- Kórházi ellátás:Súlyos esetekben kórházi kezelésre lehet szükség a szoros megfigyelés, az intravénás folyadék bevitele és a kiváltó ok kezelése érdekében.
- Elektrolit pótlás:A hányás következtében elvesztett elektrolitokat esetleg orális vagy intravénás kiegészítőkkel kell pótolni.
Fontos, hogy a hányást tapasztaló egyének konzultáljanak orvossal, hogy meghatározzák az okot és megfelelő kezelést kapjanak. Kerülni kell az orvosi tanács nélkül végzett öngyógyítást, különösen akkor, ha a hányás súlyos vagy hosszabb ideig fennáll.